A nevem Sukumei Yuuki, a V�z orsz�g, K�d rejtek faluj�ban sz�lettem. A sz�leim a falu elismert ninj�i voltak, a legtekint�lyesebb csal�dok k�z� tartoztunk emiatt. Kiskorom �ta nagyon szerettek a sz�leim, �s pr�b�ltak mindent megadni nekem, amit csak k�rtem, cser�be az�rt, mert alig voltak velem, a folytonos k�ldet�sek miatt. Sokat voltam egyed�l, a t�bbi korombeli kisgyerekkel sem igaz�n bar�tkoztam, nem voltam valami nagy t�rsas�gi l�ny – ahogy most sem.

A sz�leimen k�v�l a hozz�m legk�zelebb �ll� szem�ly a dajk�m volt, aki vigy�zott r�m, ha senki nem volt otthon. Nagyon kedves �s szeretetteljes n� volt, �gy szeretett engem, mintha az � gyermeke lettem volna, mivel saj�tja nem volt. Akkoriban a falu b�k�s id�ket �lt meg, szerencs�re t�vol maradt mindenf�le visz�lykod�sokt�l, esetleg h�bor�kt�l. A katasztr�f�k is elker�lt�k, nem �gy, mint Lev�l falut. A sz�leimet hallottam besz�lni valami r�kad�monr�l, ami azel�tt t�madta meg �ket, miel�tt �n megsz�lettem.  Minden �vben kiment�nk a legk�zelebbi ligetbe, ahol cseresznyef�k voltak, �s megn�zt�k, ahogy a gy�ny�r� r�zsasz�n szirmok lehullnak a f�ldre. Ez volt a kedvenc id�szakom az �vben. Mindig apu nyak�ba �lve pr�b�ltam el�rni a vir�gokat, ami term�szetesen nem siker�lt. Azt�n ahogy telt az id�, el�rkezett a nap, amikor be kellett iratkoznom az Akad�mi�ra, hogy megtan�tsanak a ninja �let alapjaira. Term�szetesen tudtam, hogy hatalmasok lesznek az elv�r�sok velem szemben, mivel mindenki tudta, hogy �n a sz�leim gyermeke vagyok, akik ugyeb�r kiv�telesen j� ninj�k voltak. A t�bbiek azt hitt�k, kiv�teleznek velem, ez�rt sokan haragudtak r�m. P�ran voltak, akik m�gis bar�tkozni akartak. Az id� lassan telt, �s mivel nem sok bar�tra tettem szert, minden id�met a fejl�d�sbe, �s a tanul�sba fektettem.  Anya �s apa b�szk�k voltak, b�r egyben agg�dtak is miattam.

Egy nap, amikor haza�rtek, agg�d� tekintettel n�ztek egym�sra, azt�n r�m, �s ezt megism�telt�k m�g egyszer. Nem �rtettem, mi lehet a bajuk, de l�tszott, hogy valami nincs rendben. Odaj�ttek hozz�m, �t�leltek, mindketten megpusziltak, ez ut�n csak arra eml�kszek, hogy amikor fel�bredtem, rettenetes �get� �s sz�r� �rz�st �reztem a lapock�mon. Mintha �gettek volna, �s legal�bb sz�z t�vel szurk�lt�k volna. Felkeltem, szem�gyre vettem magam, �t volt k�t�zve a mellkasom, anya az asztaln�l �lt �s s�rt, apu pedig a h�t�t simogatta. Odamentem hozz�juk, �tkaroltak �s annyit mondtak, hogy : „Nem lesz semmi baj.”

Nem �rtettem, mi�rt ekkora gond, hogy szereztem egy sebet, b�r azt sem tudom, hogyan. M�snap ism�t k�ldet�sre kellett menni�k, �gy h�t a dajk�m vigy�zott r�m, de � is olyan furcsa volt. Alig besz�lt hozz�m, �s sz�n�, len�z� tekintettel n�zett r�m. Nem �rtettem semmit.  A suliban is kev�sb� tudtam odafigyelni, ez j�rt a fejemben v�gig. A seb az id� m�lt�n begy�gyult, a hely�n egy gy�ny�r� sz�p tetov�l�s lett, ami egy cseresznyefa�gat �br�zolt, ahogy a madarak sz�llnak fel r�la. Mikor hazamentem egyik nap, senki nem v�rt otthon. Bementem az ajt�n, lepakoltam a cuccom, �m ekkor hirtelen els�t�t�lt minden.

Amikor magamhoz t�rtem, a Mizukage �llt velem szemben, engem pedig k�t ember fogott le.

- Mit akarnak t�lem? – k�rdeztem szinte s�rva. Semmit nem �rtettem. � csak sz�nakoz�n n�zett r�m, majd fel-al� kezdett j�rk�lni a szob�ban. Majd oda ment hozz� az egyik pasas a szob�ban, a f�l�be s�gott valamit, azt�n r�m n�zett. Persze tudtam, hogy r�lam van sz�.

- Vigy�k egy biztons�gos helyre – mondta a Mizukage, mire a k�t f�rfi elkezdett mag�val vonszolni, �s bevittek valami szoba szer�s�gbe. Kaptam �telt, italt. Azt�n �jjel, ahogy a fal mellett �cs�r�gtem, hallottam, ahogy kattan a z�r, a f�rfi volt az, aki a Kag�vel besz�lt. Megfogott, �s elkezdett velem szaladni.

- Ne f�lj, n�lam j� helyen vagy – mondta halkan, mik�zben szaladtunk a semmibe. Sik�tani sem volt er�m, teljesen elveszett minden �ltet� er�m. Mikor el�g messze �rt�nk a falut�l, meg�lltunk. K�r�ln�zett, majd odafordult hozz�m.

- Figyelj r�m, �n nem b�ntalak. J�l figyelj arra amit mondok, mert csak egyszer fogom elmondani. A sz�leid meghaltak. El kell menned a falub�l. �n a Hokage embere vagyok, nemsok�ra meg�rkezik valaki, aki elvisz t�ged Lev�l faluba, ott biztons�gban leszel, ne f�lj. B�zz bennem, �s a m�sik f�rfiban is, aki �rted fog j�nni. Nekem most mennem kell, tiszt�znom kell ezt. Mindj�rt ide�r, addig nem lesz semmi bajod. – Amint befejezte a mondand�j�t, elt�nt a s�t�tben. �pp, hogy ez megt�rt�nt, a m�sik f�rfi el�t�nt az erd�b�l. � is felkapott, �s elindultunk a T�z orsz�g ir�ny�ba. Hozz�b�jtam a mellkas�hoz, �s halkan elkezdtem s�rni. Anya �s apa nincs t�bb�… �n pedig egyed�l maradtam, egy teljesen idegen helyen.

K�r�l-bel�l egy h�tbe telt, mire el�rkezt�nk a faluba. Az �t nagyr�sz�t a f�rfi karjai k�zt t�lt�ttem, alig volt er�m b�rmihez, is. Tal�n a sokk miatt.  Lev�l falu teljesen m�sk�pp n�zett ki, mint K�d falu. F�k �s erd�k vett�k k�rbe, az �p�letek is bar�ts�gosabbak voltak. Felvezettek a legnagyobb �p�letbe, �s itt tal�lkozhattam a falu vezet�j�vel, a Hokag�vel.

- Gyere beljebb, gyermekem – �dv�z�lt bar�ts�gosan, mire �n beljebb l�ptem a szob�ba, koszosan �s f�radtan. � le�lt az asztal�hoz, �s besz�lni kezdett. – Nos, nyilv�n azon gondolkodsz, hogy mi is t�rt�nik veled most. Mint azt m�r tudod, sajn�latos m�don a sz�leid elhunytak egy k�ldet�s alatt. Az�rt hoztunk ide, mert V�z faluban nem volt�l biztons�gban. Nyugodj meg, itt senki nem fog r�d m�s szemmel n�zni, mert m�sik falub�l j�tt�l. Olyan leszel, mint b�rmelyik m�sik genin. A sz�l�faludban kij�rtad az akad�mi�t, igaz?

- Igen.

- T�k�letes. Megmutatj�k, hol lakhatsz. �gy haszn�lod azt a helyet, ahogy akarod.

- K�sz�n�m sz�pen. – Igaz�b�l egy�ltal�n nem �rtettem, mi�rt kell ez az eg�sz. Elvezettek a lak�shoz, �s ott hagytak. R�gt�n megc�loztam a zuhanyz�t, azt�n lefek�dtem aludni, b�r a nap m�r lassan fent volt az �gen. Ez ut�n minden nap t�lt�ttem p�r �r�t edz�ssel, a Hokage embereivel. Szerinte igencsak er�s ninja lett bel�lem, �s sokra vihetem m�g. Azt�n, megeml�tette a chunin vizsg�t, ami hamarosan elkezd�dik. Sokat gondolkodtam rajta, �s v�g�l arra a d�nt�sre jutottam, hogy jelentkezni fogok. Apa �s anya biztos nagyon �r�lne neki…

Egyetlen gond volt: Csak h�rmas csapatok indulhattak, �n pedig nem ismerek itt senkit.

By:Layla