Aznap reggel ugyan�gy kezdtem a napom, mint mindig.  Az utamat a Hokage fel� vettem, hogy lebonyol�tsuk a szok�sos edz�st p�r �nfel�ldoz� szellem� ember�vel. Minden nap megfigyelte, hogy mennyit javulok, vagy esetleg rontok a k�pess�geimen. �s mindig megk�rdezi, hogy tal�ltam-e csapatt�rsakat, amire a v�laszom sajnos mindig „nem” volt.

Amikor v�gezt�nk, �gy d�nt�ttem, hogy nem megyek azonnal haza, hanem k�r�ln�zek a faluban. Ami nem volt t�l j� �tlet, tekintettel arra, hogy az els� adand� alkalommal elt�vedtem. Ahogy b�m�szkodtam, valami ismer�set keresve, �testem egy dobozon, amit az egyik �rus pakolt �ppen az �zlet�be. A doboz felborult, �n orra estem, az �rus pedig �v�ltve szaladt ki a boltb�l. Le�rhatatlanul kellemetlen helyzet volt. Az elad� egy magas, k�tajt�s szekr�ny be�ll�totts�g� f�rfi volt. Oda�llt el�m, �s gyilkos pillant�sokat v�ltott k�ztem, �s az �sszeroncsol�dott gy�m�lcs�k k�z�tt. Felt�p�szkodtam, �s elkezdtem bocs�natot k�rni.

-         Nagyon sajn�lom, uram! Nem sz�nd�kos volt, ne haragudjon! – rettenetesen sz�gyelltem magamat.

-         Mire megyek a sajn�lattal? Ezt ki fogja nekem kifizetni szerinted?! – kezdett el kiab�lni a f�rfi. Ekkor �reztem, ahogy egy l�ny megfogja a v�llam, majd maga m�g� tol, �s elkezdett besz�lni a f�rfihoz.

-         Idefigyeljen, l�tta, hogy nem sz�nd�kos volt, nem igaz?! Nem tehet r�la! Ha ennyire �rdekli a nyamvadt p�nze, akkor majd �n kifizetem mag�nak az am�gy is min�s�gen aluli gy�m�lcseit! – be kell valljam, el�sz�r egy kicsit megijedtem t�le, el�gg� felv�gt�k a nyelv�t. Az elad� csak �llt, pislogott p�rat meglepetten, azt�n ki�lt a d�h az arc�ra, de nem felelt semmit. P�r m�sodpercnyi csend ut�n v�gre megsz�lalt.

-         J�l van, most eln�zem. De csak mert ez az els� alkalom. Na, �s most t�n�s! – legyintett egyet a kez�vel, azt�n visszament az �zletbe, mi pedig elindultunk egy kicsit t�volabb az �zlett�l.

-         K�sz�n�m, hogy seg�tett�l. �n… - nem tudtam magyar�zkodni, annyira ciki volt ez az eg�sz helyzet.

-         Semmis�g.

-         Am�gy, a nevem Sukumei Yuuki. �rvendek a tal�lkoz�snak – fordultam a l�ny fel�, �s kiny�jtottam fel� a jobb kezemet.

-         Az eny�m pedig Denkou Nami. – �gy ismertem meg �t, Namit. Akkor m�g sejtelmem sem volt arr�l, hogy mennyi mindenen kereszt�l fogunk menni.

Ezut�n elindultunk az utc�kon, k�rbevezetett a v�rosban, �s k�zben rengeteg mindenr�l besz�lgett�nk.

-         �s, mit keresel egyed�l Konoha ny�zsg� utc�in?

-         Igaz�b�l, csak n�zel�dtem. Nemr�g j�ttem ide, �s gondoltam, felfedezem a v�rost.

-         �, �rtem. �s mi�rt j�tt�l ide? Nincs itt semmi �rdekes…

-         A chunin vizsg�ra jelentkezn�k, ha lenn�nek csapatt�rsaim. De mivel nem ismerek senkit, vagyis most m�r t�ged, ez�rt ez el�g neh�zkes.

-         Azt mondtad, csapatot keresel? – k�rdezte t�gra ny�lt, izgatott szemekkel.

-         H�t, igen. De ez mi�rt olyan meglep�?

-         Tudod, �n is indulok a chunin vizsg�n, a h�gommal. Csak hi�nyzik m�g egy ember… Nincs kedved csatlakozni hozz�nk? – k�rdezte csillog� szemekkel.

-         H�t, nem is tudom.

-         K�rlek!

-         Na j�, be�llok hozz�tok, persze csak ha nem jelent gondot senkinek.

-         Szerinted, ha gondot jelentene, megk�rtelek volna? – k�rdezte mosolyogva. Nagyon szimpatikus l�ny volt. Ezut�n m�g besz�lgett�nk, �s elindultunk hazafel�, mivel mennie kellett edzeni. Elmes�lte, hogy a csal�dj�ban nagyon magasak az elv�r�sok, �gy mindent meg kell tennie. Amikor oda�rt�nk a h�zukhoz, bemutatta a h�g�t. N�la k�t �vvel fiatalabb volt, s�t�tbarna haja a h�ta k�zep�ig �rt. F�l fejjel volt alacsonyabb n�lunk, m�gis nagyon j� er�nl�tben volt. Egy p�nt n�lk�li vil�gosbarna fels�, �s egy feh�r r�vidnadr�g volt rajta. A fejp�ntj�t hajp�ntk�nt viselte a fej�n. A neve Moi volt. Aranyos l�ny volt. Megbesz�lte a sz�leivel, hogy bevehessenek a csapatba. Ezut�n elk�sz�ntem, nem akartam sok vizet zavarni. Hazamentem, �s gyakoroltam egy kicsit. M�snap elmentem a Hokag�hoz, �s �n is mondtam neki, hogy tal�ltam csapatt�rsakat.  Ezut�n sokat j�rtunk egy�tt edzeni Namival �s a h�g�val. B�r ett�l f�ggetlen�l ugyan�gy, minden nap kellett j�rnom a Hokag�hoz is, hogy figyelemmel tartson. Nem tudom, mi�rt voltam ilyen fontos nekik, de megk�rdezni pedig nem mertem, �s sejtelmeim szerint, ha k�rdeztem volna, akkor sem mondt�k volna meg. Ahogy k�zeledett a vizsga, egyre t�bbet gyakoroltunk, �s minden alkalommal kem�nyebb �s f�raszt�bb volt. Kezdtem b�szke lenni arra, amit el�rtem. �gy �reztem, hogy a sz�leim is nagyon b�szk�k lenn�nek r�m, ha m�g �ln�nek. K�v�ncsi vagyok, vajon mi zajlik most K�d faluban. Be kell valljam, nem hi�nyzott az ottani �letem. Itt minden olyan m�s… Az id� telt�vel Nami �s �n legjobb bar�tn�k lett�nk. Rengeteget voltunk egy�tt, �s mindent megosztottunk egym�ssal. Ha f�jt valami, vagy csak rossz kedv�nk volt, mindig a „mi hely�nkre” ment�nk, �s tudtuk, hogy a m�sik ott lesz. Minden apr�s�got megbesz�lt�nk, �s hihetetlen�l sokat nevett�nk. Sokszor csak fek�dt�nk a f�ld�n, �s m�r s�rtunk a nevet�st�l. �gy �reztem, hogy semmi sem j�het k�zbe, ami elronthatn� ezt. M�r csak h�rom nap volt h�tra a chunin vizs�gig, �s kezdt�nk mindh�rman nagyon izgulni. Az els� fordul� egy teszt volt, sz�val most a szellemi r�szre is edzett�nk. Volt, hogy Nami�kn�l – hogy a sz�lei szemmel tudj�k tartani a felk�sz�l�s�nket -, volt, hogy n�lunk j�rtunk �ssze tanulni.

-         Kezdek izgulni, mi lesz ha nem megy�nk �t? – k�rdezte Nami.

-         Nyugi, �tmegy�nk. Az optimista gondolkod�s az alapja mindennek!

-         �s ha nem?

-         De. Olyan nincs, hogy „ha nem”. Ok�? B�zz m�r bennem – mondtam mosolyogva.

-         Ok�, de csak mert ilyen sz�pen k�rted. – kacsintott r�m, �s ism�t elmer�lt�nk a k�nyvekben.

Miut�n v�gezt�nk, Nami azt mondta, hogy megh�v egy sushira. �gy h�t elindultunk a kedvenc �tterm�nkbe, �s rendelt�nk k�t sushit. Am�g v�rtunk, megpillantottunk egy fi�t. Sz�ke, �gnek �ll� haja volt, �s � besz�lt a leghangosabban az eg�sz helys�gben. Nami n�ha odapillantott fel�, �s amikor a fi� is fel�nk n�zett, gyorsan elkapta a tekintet�t, �s elpirult.

-         Mi a sz�sz – mondtam, kiss� k�v�ncsian.

-         Mi mi? – k�rdezte �sszezavarodva.

-         H�t ez. Mi ez az elpirul�s �sszezavarod�s dolog? Csak nem?

-         Mi, dehogy is… neem.

-         Neem… �rtem – mondtam, �s el�gedett mosoly �lt ki az arcomra. Dehogyisnem. Ezut�n kihozt�k a sushit, megett�k mindketten, �s elindultunk haza. Elk�s�rt engem, azt�n � is hazament. Mikor fel�rtem, led�ltem az �gyamra, �s r�gt�n el is aludtam.

By:Layla