M�snap reggel ism�t a szok�sos kopog�sra �bredtem, sokkal kellemesebb volt, mint egy �breszt��ra hangja. Kik�sz�l�dtam az �gyb�l, gyorsan felkaptam magamra valami ruh�t �s kimentem a fi�khoz.

- Majdnem leszidtalak, mert sok�ig vacakolt�l, de l�tom felbor�tottad a reggeli sorrendet, �s el�bb fel�lt�zt�l, miel�tt beengedt�l volna minket. Praktikus – mondta mosolyogva Mello.

- Szombat van, mit szeretn�tek csin�lni? – k�rdeztem, �s felv�ltva n�ztem r�juk.

- A v�ltozatoss�g kedv��rt el�sz�r is menj�nk reggelizni – mosolygott Matt, �s elindultunk. Minden a megszokott m�don t�rt�nt, az eb�dl�ben ny�zs�gtek a gyerekek, mindenki a maga kis reggelij�vel foglalkozott, ahogy mi is.

- Sz�val mihez lenne kedvetek? – k�rdeztem �jra.

- H�t, j�tszhatn�nk az egyik videoj�t�kon, ha van m�g hely – felelte Matt f�lig teli sz�jjal �s mosolyogva.

- Benne vagyok, eg�sz j�l hangzik. Mello, mi a v�lem�nyed?

- Nem hangzik rosszul, menj�nk. – Visszavitt�k a t�lc�inkat, �s elindultunk a videoj�t�kok szob�ja fel�. Szerencs�nkre m�g pont volt egy szabad, amin ketten lehetett j�tszani.

- Csin�ljunk ink�bb m�st? – k�rdezte Matt a fej�t vakargatva. – �gy nem buli, hogy nem tudunk mind j�tszani.

- Szerintem cser�lgess�nk – javasoltam. Aki �pp nem j�tszik, az mindig kih�vja a gy�ztest. Na? – vetettem fel az �tletet, ami l�tsz�lag elnyerte a tetsz�s�ket.

- Kezditek? – k�rdezte Matt, mi pedig le�lt�nk a g�p el�, �s elkezdt�k a j�t�kot. Gondolom, nem kell mondanom, hogy kikaptam az els� k�rben, teh�t ezut�n a fi�k j�tszottak. Az esetek kilencven sz�zal�k�ban hasonl� volt a helyzet, nem voltam t�l �gyes. �gyhogy fogtam magamnak egy k�nyvet, �s olvastam, am�g �k j�tszottak.

- H�, ez nem fair! – hallatszott n�ha Matt felki�lt�sa, �s Mello hangos nevet�se, azt�n az eny�m. Ezekn�l a jelenetekn�l mindig nevetnem kellett. Szerettem, ha ilyen felszabadultak voltunk, nem volt semmi probl�m�nk. Mi voltunk egym�snak a csal�d. Miut�n a fi�k megunt�k a j�t�kot, felvetett�k, hogy menj�nk ki az udvarra egy kicsit focizni. Nem voltam nagy sportember, de gondoltam egy kis rugdos�s nem �rthat, a r�gi sulimban �gyis szoktam n�ha focizni a t�bbi fi�val, sz�val mi�rt is ne alapon kiment�nk az udvarra. A fi�k �jonnan szerzett labd�jukat – amit fogalmam sincs, honnan szereztek - lerakt�k a f�ldre, �s elosztottuk a csapatokat. �n Mattel voltam, mert Mello �gy d�nt�tt, egyed�l elb�r kett�nkkel is. K�t kis bokor lett a kinevezett kapunk, �s �n voltam a kapus. Mello kapuja egy fa �s egy �ltalunk odahurcolt k� volt. Miut�n k�szen �llt a p�lya, elkezd�d�tt a j�t�k. �gyesen j�tszottak, Matt n�ha meg-megbotlott a f�ben, de egyszer sem esett el, mindig �gyesen korrig�lt. �n h�rom l�v�st v�dtem ki, nagyon b�szke voltam magamra, �s Matt is megdics�rt. Azt mondta, igazi szt�rkapus v�lhat bel�lem. �n kinevettem, �s j�tszottunk tov�bb.

Amikor az �ll�s 4-3 volt a mi javunkra, Mello megind�tott egy t�mad�st annak �rdek�ben, hogy kiegyenl�tsen. Kicselezte Mattet �s elindult fel�m. Nagyon pr�b�ltam �sszpontos�tani, nem akartam, hogy rajtam m�ljon a gy�zelem. Egyre k�zeledett fel�m a labd�val, �s mikor el�g k�zel �rt hozz�m, elr�gta… �s t�k�letesen fejbetal�lt vele. �reztem, hogy sz�d�l�k, azt�n el akartam esni, de elkaptak. Le�ltettek a f�ldre, �n pedig csak nevettem, pr�b�ltam leplezni, mennyire f�j t�le a fejem. Le�ltek velem szemben, �s l�ttam az agg�d� tekintet�ket.

- Uram Isten, Nina! Ne haragudj, j�l vagy? – k�rdezte Mello agg�d�an.

- Persze, semmi probl�ma – feleltem kuncogva, mik�zben a fejemet fogtam. Val�j�ban nagyon f�jt. Tal�n egy k�t k�nnycsepp is sz�k�tt a szemembe a hirtelen �rt meglepet�s miatt.

- Bocsi Nina, de egy kicsit vicces volt – mondta Matt, �s pr�b�lta visszatartani a nevet�st.

- Szerintem nagyon nem vicces – f�rmedt r� Mello, �s �jra r�m n�zett. – T�nyleg nem direkt volt, ne haragudj! Nagyon f�j? Hol?

- Egy kicsit – l�d�tottam. Elvettem a kezem a fejemr�l �s megmutattam az ujjammal, hogy hol f�j a fejem. B�r val�j�ban mindenhol f�jt.

- Gyere, bevisz�nk a szob�dba – v�laszolta, �s felkapott a karjaiba. Zavarban voltam, de igaz�b�l j� volt, lehet, hogy nem jutottam volna el a k�t l�bamon a szob�mig.

- Ha neh�z vagyok, tegy�l le b�tran – mondtam sz�gyell�sen.

- Te, neh�z? Ne nevettess – mosolygott. Oda�rt�nk a szob�mba, led�ltem az �gyamra, �s leraktam a fejem a hideg p�rn�mra. J�l esett.

- Hogy vagy, Nina? – k�rdezte Matt.

- Kutya bajom, csak kicsit f�jni fog a fejem, de t�l fogom �lni. Rendes, hogy t�r�dt�k velem.

- M�g sz�p, bar�tok vagyunk – felelt�k. – Hozhatunk valamit?

- Nem, fi�k, k�sz�n�m. Azt meg tudn�tok mondani nekem, mennyi az id�?

- D�lut�n �t �ra lesz hamarosan. Mi�rt k�rdezed?

- Csak �rdekelt. �gy hallottam, hogy a h�ten k�l�n�sen sok hull�csillagot l�tni, �s hogy ilyenkor nagyon ritka az ilyesmi. Nincs kedvetek majd megn�zni �ket? – k�rdeztem kiss� elpilledve, a fejem ugyanis m�g mindig nagyon f�jt.

- H�, ez j�l hangzik! Az udvaron van is egy j� hely, ahov� nem vil�g�tanak be az utca l�mp�i, ott biztos nagyon sz�pen l�tszanak majd – lelkendezett Matt.

- M�g sosem l�ttam hull�csillagot – vallottam be sz�gyenl�sen.

- T�nyleg? – csod�lkozott Mello. – Akkor ez lesz a t�k�letes alkalom. Most pihenj, legyen jobban a fejed, �s t�nyleg sajn�lom. Nem volt sz�nd�kos.

- Tudom, �s k�sz�n�m. Majd sz�ltok k�s�bb, ha indulni szeretn�tek?

- Term�szetesen – felelt�k, azt�n kimentek az ajt�n, egyed�l hagyva engem. Elk�nyelmesedtem az �gyon, a p�rn�ra nyomva a fejemet, �s n�ztem egy kicsit a falamat, mire �gy d�nt�ttem, lerajzolom a r�lunk k�sz�lt f�nyk�pet, �s odaadom a fi�knak, hogy nekik is legyen eml�k�k r�lam, ne csak ford�tva. El�kaptam a pap�rt �s a ceruz�t, rad�rt �s hegyez�t, �s m�r neki is l�ttam. Id�k�zben kezdett s�t�tedni, �gyhogy felkapcsoltam a l�mp�mat. Mire a fi�k kopogtattak az ajt�mon, a rajz is elk�sz�lt. Gyorsan elpakoltam a ceruz�kat, felkaptam egy pul�vert �s a rajzot a h�tam m�g� dugtam. Kinyitottam az ajt�t, �k pedig ott �lltak el�tte, indul�sra k�szen. Mindketten mosolyogtak, �s nekem is let�r�lhetetlen sz�les vigyor ter�lt el az arcomon, a meglepet�sem miatt. K�v�ncsi voltam, �r�lnek-e majd neki.

- Na, k�sz vagy? – k�rdezte Mello s�rgetve.

- Igen, k�sz vagyok. De el�bb szeretn�k nektek adni valamit – mosolyogtam, �s magam el� tartottam a rajzot. – Rem�lem tetszik nektek, most fejeztem be.

- V��, Nina! Ez eszm�letlen�l j�l n�z ki, �gyes vagy! – lelkendezett Matt, �s Mellora n�zett b�logatva.

- Nagyon �gyes vagy, Nina! K�sz�nj�k sz�pen – dics�rt meg Mello is, �s megk�sz�nt�k a rajzot. Berakt�k a szob�jukba, azut�n elindultunk az udvaron arra a helyre, ahov� nem vil�g�tanak be az utc�k l�mp�i.

Nagyon s�t�t volt, n�ha meg-megbotlottam egy-egy �gban, de v�g�l oda�rt�nk. Le�lt�nk egym�s mell� �s az eget k�mlelt�k. A csillagok gy�ny�r�en p�tty�zt�k a s�t�t �gboltot. Nagyj�b�l 10 percet v�rtunk, mire felbukkant az els� hull�csillag – �letem els� hull�csillaga.

- L�tt�tok? – k�rdeztem lelkesen. – De gy�ny�r�!

- Gyorsan k�v�nj valamit, Nina – mondta Mello, mire �n gondolkodtam, hogy mit is k�v�nhatn�k, �s nem jutott eszembe semmi.

- Nem tudok – feleltem.

- Mi�rt nem? – L�tsz�lag nagyon meglep�d�tt a v�laszomon. Elv�gre valami csak van, amit k�v�nhattam volna. De �n nem �reztem �gy.

- Nem tudok semmit k�v�nni, mert �gy �rzem, itt mindenem megvan – mosolyogtam a fi�kra. Egym�sra n�zt�nk mind a h�rman �s mosolyogva n�zt�k tov�bb a csillagos eget.