Miut�n Nina felment a szob�j�ba, csak �n �s Matt maradtunk az udvaron, persze r�gt�n meg is kaptam, hogy igaz�n t�nyleg nem kellene ilyennek lennem, de nem igaz�n �rdekelt. Az ann�l ink�bb, hogy Nin�t megb�ntottam. H�lye vagyok! Mindegy, ma m�r nem fogok bocs�natot k�rni, nem akarom zavarni, biztos nagyon haragszik r�m, �s l�tni se akar. – Ilyen, �s ehhez hasonl� gondolatok keringtek a fejemben. Ek�zben Matt v�gig fecsegett, de csak a v�g�t hallottam.

- Nem �gy van? – k�rdezte.

- De igen, biztosan - motyogtam. Igaz�b�l semmi kedvem nem volt semmihez. Persze, err�l is Near tehet. Na j�, tal�n nem �t k�ne hib�ztatni, hanem magamat... De r�kenni egyszer�bb nem?! Dehogynem. Mindegy, nem �rdekel. Majd bocs�natot k�rek Nin�t�l. A gondolatok csak �gy pattogtak a fejemben. Rosszul �reztem magam. Mire feleszm�ltem a gondolkod�somb�l, Matt gyilkos tekintet�re lettem figyelmes.

- Nem is figyelsz, mi?! - k�rdezte m�rgesen.

- ��... bocsi. T�nyleg. Mit mondt�l?

- Hogy szerintem ne r�g�dj ezen, Nina �gysem haragtart� t�pus – felelte �s pr�b�lt b�ztatni.

- Nem ezt mondtad, ugye? – k�rdeztem cinikusan.

- ���... nem, de gondoltam ez most jobb kedvre der�t. - Matt is lefek�dt mell�m a f�be. – �gy t�nik nem j�tt �ssze.

- Nem igaz�n, bocsi. – El�g lehangol� lehettem.

- Sejtettem, egy pr�b�t az�rt meg�rt, nemde? – mosolygott mag�ban. Rendes volt t�le, hogy seg�teni akart. – H�ny �ra?

- Nem tudom. Nincs n�lad �ra? – k�rdeztem vissza, b�r nem igaz�n �rdekelt, mennyi az id�. A gondolataimban nem sz�m�tott.

- Szerinted ha lenne k�rdezn�m?

- Nem tudom.

- Te mit tudsz? V�rj, ne v�laszolj, mert az lenne a v�lasz, hogy nem tudom. – L�tsz�lag nagyon felbosszantottam Mattet az �nsajn�latommal. Tal�n t�nyleg r�hejes volt, de engem b�ntott.

- Valami olyasmi – feleltem unottan.

- L�tom el�gg� kik�sz�lt�l. Hagyjalak b�k�n?

- Ahogy gondolod, Matt. Nem zavar, hogy itt vagy. Komolyan. – T�nyleg nem zavart, de jelen esetben nem voltam t�l j� t�rsas�g, sajnos nem tudott felvid�tani engem.

- Nem baj, �gy is meg akartam n�zni valamit a szob�mban. – F�llentett. Tal�n ismert annyira, hogy tudja, most csak �n seg�thetek magamon.

- T�nyleg nem zavarsz!

- Tudom. De most egyed�l kell lenned. Majd dum�lunk. Szia. - Fel�llt, leporolta a nadr�gj�t �s a haj�t �s elindult be az �p�letbe.

- Szia. - Ezzel Matt is lel�pett, �s �n egyed�l maradtam az udvaron.

 Ott fek�dtem a f�ben, �s nem csin�ltam semmit. M�g csak nem is gondoltam semmire. Csod�lom, hogy nem aludtam el. Nem tudom, meddig lehettem �gy, de mikor feleszm�ltem, m�r majdnem s�t�t volt. Felmentem a szob�mba, de Nina szob�j�nak ajtaja el�tt meg�lltam egy picit. Kopogjak? Nem... Majd holnap, biztos l�tni sem akar. Ezzel tov�bb�lltam, �s bed�ltem az �gyamba. Nem sokkal r�, el is aludtam. M�snap reggel, Matt kopogtat�sa keltett fel. Minden reggel � kelt, olyan, mint egy kakas. Gyorsan fel�lt�ztem, �s m�r indultunk is reggelizni. �m ma reggel valami m�gis m�s volt, mint �ltal�ban. Ugyanis, mikor Nina ajtaj�n kopogtattunk, amit � "d�r�mb�l�snek" h�v, senki nem sz�lt, hogy "megyek" vagy "kelek" vagy "gyere be". Csak a n�ma csend volt a v�lasz. Mattel k�ts�gbeesetten n�zt�nk egym�sra, majd megpr�b�ltunk bemenni, de az ajt� z�rva volt.

- Tal�n Roger tudja, mi van vele... - mondta Matt habozva, �s �n m�r rohantam is Rogerhez. Miut�n beengedett az irod�j�ba, megnyugtatott �s le�ltetett egy sz�kbe. Ekkorra megj�tt Matt is, � is futott, de gondolom gyorsabb voltam.

- Sziasztok fi�k - mondta Roger les�t�tt szemekkel. A szem�veg�t t�r�lgette, mik�zben pap�rokra b�mult az asztalon.

- Mi a baj? Hol van Nina?? - k�rdeztem Mattel egyszerre. Nagyon agg�dtam, �s l�tsz�lag Matt is. Hol van Nina? Ez a k�rd�s visszhangzott bennem. – K�rlek, mondd, hogy j�l van!

- J�l van… De Nina elment. Azt k�rte, hogy ezt adjam oda, ha keresitek �t. �szint�n, azt hittem, hogy erre m�g tegnap sor ker�l. – Turk�lt egy kicsit a zseb�ben, majd egy gondosan �sszet�rt pap�rt nyomott a kezembe.

- Elment? Hova ment? - k�rdeztem k�vetel�z�en. Nem hittem a f�lemnek. Matt csak �rtetlen�l �llt mellettem, �s a szem�ld�k�t r�ncolta.

- Nin�t... �r�kbe fogadt�k. Az �desanyja n�v�re �s a f�rje elj�ttek �rte, �s elvitt�k.

- Lehet ilyet egy�ltal�n? - k�rdezte Matt meglepetten.

- Eddig m�g nem volt arra p�lda, hogy olyan gyerek ker�lt volna ide, akinek vannak m�g �l� hozz�tartoz�i. Ez az els� ilyen eset volt. Hab�r mi nem tudtunk r�la, m�g is be b�rt�k bizony�tani, hogy a rokonai. Mondtuk nekik, hogy itt j� helye van, de ragaszkodtak hozz�, hogy elvigy�k. Sehogy nem b�rtuk meggy�zni �ket. Itt a lev�l, nem olvastam el. Most viszont, sok a dolgom. Tov�bbi sz�p napot fi�k.

- Sz�p napot mi? – Kikaptam Roger kez�b�l a levelet, �s Mattel kis�t�ltunk az irod�b�l. Bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t. Nem Rogerre voltam d�h�s… Magamra.

- Szia Roger - mondta Matt miel�tt kil�pt�nk.

- Sziasztok – felelte Roger. Mattel felment�nk a szob�mba, �s elolvastuk a levelet.

" Sziasztok, fi�k!

Mikor megkapj�tok ezt, val�sz�n�leg m�r r�g nem leszek a k�zelben. Nagyon fogtok hi�nyozni, �s soha nem felejtelek el titeket. Rem�lem a sors kegyes lesz, �s m�g tal�lkozunk. Mello, ne agg�dj, nem haragszok r�d, emiatt ne r�g�dj. Ti voltatok a legjobb bar�taim. Mindig azok lesztek. Hi�nyozni fogtok.

�dv: Nina "

- Te is hi�nyozni fogsz - mondta Matt, majd �sszet�rte a levelet, de �n egy sz�t se sz�ltam. Az �kl�mre t�masztottam a fejem. �n idi�ta!! Meg volt az alkalmam, hogy bocs�natot k�rjek, �s elszalasztottam! Most pedig tal�n soha t�bbet nem l�tom �t. Hi�nyozni fog. N�lk�le nem lesz ugyanaz... De t�l�ltem miel�tt j�tt, ezut�n is t�l fogom, nem? De ez nem ugyanaz! A fen�be is...

- Mello – z�kkentett ki Matt a gondolataimb�l.

- Hm? – k�rdeztem vissza.

- H�t, sajn�lom. De meg�rta, hogy nem haragszik - pr�b�lt vigasztalni, de nem sokat seg�tett. Matt j� bar�t volt. Igaz bar�t.

- De nem ez a l�nyeg, Matt. De ezen m�r nem tudunk v�ltoztatni, ugye? A sajn�lkoz�st�l nem fog visszaj�nni.

- H�t nem. Neked is hi�nyzik ugye? – led�lt az �gyamra. – Furcsa belegondolni, hogy tal�n nem l�tjuk t�bbet. A legjobb bar�tunk volt.

- Basszus, Matt! Ezzel nem seg�tesz – csattantam fel. - �s persze, hogy hi�nyzik! �s m�g bocs�natot sem tudtam k�rni.

- Nem hiszem, hogy neki ez sz�m�tana. Tudta, hogy megb�ntad. Ismer t�ged, �s �n is ismerlek. K�rsz csokit? - Ezt nem lehetett kihagyni. Vigyorogtam egyet, azt�n fel�lltam az �gyr�l.

- Nan�! Elvileg a csoki boldogs�ghormont tartalmaz... vagy valami olyasmi. Tal�n jobb kedv�nk lesz t�le. – Pr�b�ltam elterelni a gondolataimat, de nem ment. De akkor sem sajn�ltathatom magam �letem v�g�ig, nemde? Vagy legal�bb nem ilyen felt�n�en.

- H�t persze, sz�modra a csoki egyenl� a boldogs�ggal – mosolygott Matt.

- Hahaha! – nevettem g�nyosan, majd elindultunk lefel� az eb�dl�be, �s az arcomra valami megk�nnyebb�lts�get er�ltettem, de val�j�ban cseppet sem voltam megk�nnyebb�lve. Este bementem Rogerhez, �s megk�rdeztem, hogy Nina hov� k�lt�z�tt. Azt mondta, Amerik�ba, Los Angelesbe. Sz�val Amerika...