Most �prilis v�ge van. Ami�ta le�retts�giztem, Lena �s Brian elt�ntor�thatatlanul gy�zk�dnek az egyetemmel kapcsolatban. Szerint�k az igazi di�k�let ott kezd�dik, �s azt mondj�k, hogy rengeteg sz�p eml�ket zsebelhetek be ott. Ha bej�n a tervem, igazuk lesz. Ugyanis van egy – v�lem�nyem szerint – eg�sz j� tervem. �gy d�nt�ttem, hogy angliai egyetemekre adom be a jelentkez�st, �s val�sz�n�leg �gyis felvesznek. Azt�n ha siker�l, felkeresem az �rvah�zat, �s megpr�b�lom kider�teni, hol vannak a fi�k. �s ha szerencs�m van, ez be fog v�lni. Err�l a tervemr�l m�g senki sem tud, nem akarom, hogy feleslegesen idegeskedjenek, vagy agg�djanak. El�g lesz akkor elmondani, ha m�r van biztos �t. 

Egy eg�szen meleg tavaszi napon tartok hazafel�. M�jusban bet�lt�m a tizennyolcat. A h�zunk el� �rve kinyitottam a kaput, el�vettem a kulcsom, �s bementem a h�zba.

-      Megj�ttem! – sz�ltam, mikor be�rtem az ajt�n. Anya a konyh�ban volt Amand�val, apa pedig dolgozott. Akkoriban nagyon sokat dolgozott… Keveset volt otthon, de mikor ez el�fordult, akkor is nagyon f�radt volt, sz�val nem sokat besz�lgett�nk akkoriban. – Apa ma is bent �jszak�zik? – k�rdeztem, mik�zben bementem a konyh�ba.

-      �gy tudom, ma hazaj�n vacsor�ra. Legal�bb is, azt mondta a telefonban. �gy t�nik, �k nem tudnak sok mindent tenni az �gyben, amin dolgozik, a Jap�n rend�rs�g v�gzi el a munka nagyj�t. Lehet, hogy ez helytelen, de �n �r�l�k neki, hogy ap�dnak v�gre nem kell t�bb napig dolgoznia… egyfolyt�ban.

-      �rtem… Furcsa dolgok ezek nem gondolod? – k�rdeztem elt�n�dve. Tal�n olvashattam m�r err�l az �gyr�l.

-      De, azok – s�hajtott. Besz�lj�nk valami m�sr�l. Legal�bb mi ne err�l besz�lgess�nk. Merre volt�l?

-      Elk�s�rtem a bar�tn�met v�s�rolni. Oda van ez�rt a punk-rock dolog�rt. Nem mondom, t�nyleg j�l n�z ki. De nekem teljesen j� az �n st�lusom is – kuncogtam.

-      Ahogy gondolod kicsim. Mi legyen vacsor�ra?  - k�rdezte, mik�zben megt�r�lte Amanda arc�t.

-      Amit csin�lsz, anya, nekem b�rmi j�. �n most felmegyek a szob�mba, ha kell valami, csak sz�lj, rendben?

-      Rendben kicsim, menj csak. – Fels�t�ltam a l�pcs�n, eg�szen a szob�mba. Le�ltem az �r�asztalhoz, �s bekapcsoltam a laptopomat, el�sz�r az e-mailjeimet n�ztem meg. J�tt kett� az egyetemekr�l, de az egyiket nem is p�ly�ztam meg… Megnyitottam az els�t, amir�l tudtam, hogy a felv�teli miatt j�tt, azt�n a m�sikat. �szt�nd�jat aj�nlottak, ha oda megyek tanulni. Mondjuk csod�lom, hogy a m�sikr�l nem k�ldtek, pedig kit�n� lettem. Sz�val �szt�nd�j. Len�nak is biztos tetszene. Majd ezzel magyar�zom meg, mi�rt v�lasztottam ilyen messzir�l sulit. Kezd b�ntudatom lenni. Ez �nz�s�g! Hogy tehetem ezt vel�k? De, v�g�l is nem �r�kre megyek el – gondoltam.

 Megn�ztem az �r�t, f�l �t�t mutatott. Rem�lhet�leg apa nemsok�ra haza�r, m�r nagyon �hes vagyok. Lementem a konyh�ba, �s turk�lni kezdtem a szekr�nyekben. Tudom, hogy eldugdoss�k a csokit el�lem, mert folyton megeszem az �sszeset. Szerencs�re kider�tettem, hogy hova. Tal�ltam egy t�bl�t, kicsomagoltam, �s neki�lltam megenni.

-      Vacsora el�tt csokit? El fogsz h�zni! – nevetett r�m Lena. Biztos rosszallta, hogy vacsora el�tt eszek, r�ad�sul �dess�get.

-      Eddig sem h�ztam el – mondtam vigyorogva.

-      Csod�lkozok is… Hihetetlen, hogy megtal�ltad a dugi-csokit! �j rejtekhelyet kell keresnem nekik – motyogta maga el�, mik�zben �sszeh�zott szem�ld�kkel gondolkodott az �j rejtekhelyen.

-      Ugyan, anya, b�rhova dugod, mindenhol megtal�lom – �s m�g egyet mosolyogtam anyu fel�, majd az ujjammal a fejemre mutogattam. Erre � s�hajtott egyet, azt�n folytatta a vacsora elk�sz�t�s�t.

-      Tudom. B�szke vagyok r�d, de szerintem nem a fejeddel tal�lod meg a csokit, hanem az orroddal - mondta nevetve. Ezt szerettem Lena-ban. Hogy nem volt valami… komoly. Ahhoz k�pest, hogy orvos. M�g csak nem is gyerekorvos, hanem feln�ttekkel dolgozott, de m�g is ilyen kedves, �s el lehet vele viccel�dni. Ahogy ezen gondolkodtam, megsz�lalt a cseng�.

-      Megj�tt apa! – �rvendeztem �s m�r szaladtam is nyitni az ajt�t. Igen, nappal is bez�rtuk az ajt�t, m�g ha otthon voltunk, akkor is. Hogy mi�rt, azt nem tudom. – Szia!

-      Szia! A t�bbiek merre vannak? – k�rdezte, �s egy puszit nyomott a homlokomra.

-      Anya vacsor�t csin�l, Amanda pedig j�tszik, szint�n a konyh�ban.

-      �rtem. Megn�zhetem �ket, vagy itt tartasz az ajt�ban? – viccel�d�tt, de �n el�gg� zavarban �reztem magam, ami�rt elfelejtettem t�nylegesen beengedni a h�zba.

-      ��… gyere beljebb, v�g�l is otthon vagy – vagy mi.

- Akkor ezent�l nem kell �jszaka is bent maradnod? – k�rdezte Lena, �s l�tszott, hogy felcsillant a rem�ny a szem�ben.

- Azt hiszem, hogy nem – felelt Brian, odal�pett Len�hoz, �s finoman megcs�kolta.

- Ez fantasztikus! – mondta Lena, majd meg�lelte. Nagyon szeretik egym�st… Vajon az igazi sz�leim is �gy szerett�k egym�st? Biztosan. Ezut�n megvacsor�ztunk, azt�n mindenki elvonult a szob�j�ba. Miut�n lerakt�k Amand�t aludni, �tmentem a sz�l�k szob�j�ba. Bekopogtam, majd bementem.

- Zavarok? – k�rdeztem kiss� idegesen. Nagyon f�ltem, hogy rosszul s�l el majd ez az eg�sz.

- Dehogy kicsim, gyere csak! – felelt�k.

- K�sz�n�m. Sz�val, azt mondt�tok, hogy szeretn�tek, ha egyetemre menn�k. - Olyan rossz nekik hazudni.

- Igen, szeretn�nk. Mi�rt, dr�g�m? Te nem szeretn�l? – k�rdezte Lena. Olyan ideges voltam, a gyomrom fel le ugr�lt.

- Dehogynem, szeretn�k! Nem err�l van sz�. Csak… - s�hajtottam. - H�t, egy angliai egyetemr�l �szt�nd�jat aj�nlottak. �s ha oda j�rn�k, akkor nem kellene nektek annyit k�lteni erre az eg�szre. - Olyan �nz� vagyok - Ek�zben �k egym�sra n�ztek, majd anya sz�lalt meg.

- Angli�ba? – k�rdezte kiss� elkeseredett arccal.

- H�t… Igen. A t�bbi egyetemr�l nem aj�nlottak �szt�nd�jat, �s �n nem szeretn�m, hogyha ti tartan�tok el huszon-ak�rh�ny �ves koromig. - Hol tanultam meg �gy hazudni? Vicces.

- Kicsim, ha ez az, amit szeretn�l, mi nem �llunk az utadba – mondta Brian, �s megsimogatta Lena kez�t. – Mi mindenben t�mogatunk t�ged, amit csak szeretn�l. V�g�l is, ez a sz�l�k dolga, nem igaz? – mosolygott most m�r Lena is.

- T�nyleg? – nem pont erre a v�laszra sz�m�tottam, de be kell vallanom, nagyon �r�ltem neki. Vagyis, ink�bb szomor� voltam. L�tszott rajtuk, hogy nem akarj�k, hogy elmenjek. Viszont annak nagyon �r�ltem, hogy tal�n van es�lyem arra, hogy �jra l�ssam a gyerekkori bar�taimat. Vajon felismernek majd?

- Persze. Biztos vagyok benne, hogy tudsz vigy�zni magadra. De meg kell �g�rned, hogy egy h�ten legal�bb k�tszer felh�vsz, vagy �rsz egy e-mailt! Rendben? – mondta Lena, �s odah�vott mag�hoz.

- Term�szetesen. K�sz�n�m sz�pen – Odas�t�ltam hozz�juk, �s mindkett�j�ket szorosan �t�leltem. – K�sz�n�m. – S�rni tudtam volna, annyi �rz�s kavargott bennem.

- Nincs mit kicsim, meg�rdemled – mondt�k, �s elengedtek. – Holnap megbesz�l�nk mindent r�szletesen, rendben?

- Rendben, k�sz�n�m. Nagyon h�l�s vagyok. – Nyomtam m�g egy puszit mindkett�j�k homlok�ra, �s elindultam a szob�mba. Led�ltem az �gyra, �s r�n�ztem a k�p�nkre. Elkapott a s�r�s. R�szben az �r�mt�l, r�szben a b�ntudatt�l. Mennyivel k�nnyebb lenne, ha legal�bb �rni tudn�k nekik, vagy felh�vni �ket, hogy hamarosan �jra l�thatjuk egym�st. �s mi van akkor, hogyha nem akarnak engem l�tni? Ha teljesen megv�ltozott az �let�k, �s abba �n m�r nem illek bele? – Ezek a gondolatok hirtelen �tvett�k az uralmat a fejem felett, �s �n iszony�an megijedtem. Gyorsan elhessegettem ezeket a lehet�s�geket, �s elindultam zuhanyozni. Hosszan engedtem magamra a szinte forr� vizet, ami teljesen megnyugtatott. Beleb�jtam egy pizsam�nak szolg�l� p�l�ba, azt�n beb�jtam a takar�m al�. Alig v�rtam az utat, k�v�ncsis�ggal, izgatotts�ggal �s f�lelemmel a lelkemben aludtam el.