Mivel sz�momra m�r elkezd�d�tt a ny�ri sz�net, ez�rt megengedhettem magamnak, hogy kicsit tov�bb aludjak a szok�sosn�l. Kilenc �ra ut�n kik�sz�l�dtam az �gyb�l, fel�lt�ztem, �sszefogtam a hajam, �s lementem a f�ldszintre. Brian �s Lena a konyh�ban besz�lgettek �s egy-egy b�gre g�z�lg� tea volt el�tt�k. Amanda a nappaliban j�tszott a bab�ival.

-      J� reggelt! – k�sz�nt�ttem �ket, odamentem a kis unokah�gomhoz, �s egy puszit nyomtam a homlok�ra. L�tsz�lag � ennek nagyon �r�lt, �t�lelte a nyakam, �s � is megpuszilt. T�nd�ri kisl�ny volt. Odamentem a konyhapulthoz, el�vettem a kedvenc b�gr�met, t�lt�ttem magamnak is te�t, �s le�ltem az asztalhoz.

-      J� reggelt – k�sz�nt�ttek �k is. – J�l aludt�l? – k�rdezte Lena.

-      �gy is mondhatjuk – feleltem, �s belekortyoltam a te�mba. – Kicsit �lmosnak �rzem magam.

-      Majd elm�lik, hidd el. Gondolkodt�l az egyetemen? Nem gondoltad meg magad? – kezdte meg a k�nos besz�lget�st Lena. Hallatszott a hangj�ban egy kis rem�ny, annak �rdek�ben, h�tha meggondolom magam �s itt maradok.

-      Nem, nem gondoltam meg magam – feleltem habozva. – Anya, ha akarod, itt maradok veletek – mondtam. Tudtam, hogy �gysem k�rne ilyet t�lem.

-      Nem, dehogy! Kicsim, mi t�mogatunk t�ged, tudod j�l. Csak �gy agg�dom �rted – mondta les�t�tt szemekkel.

-      B�zzatok bennem, vigy�zok magamra! �g�rem. El�bb-ut�bb feln�v�k – mosolyogtam r�juk kedvesen. – Seg�tetek nekem? Kit�lteni a pap�rokat, meg ilyenek. – Nem mintha ne tudtam volna egyed�l, de jobbnak v�ltem bevonni �ket is egy ilyen nagy dolog el�k�sz�leteibe.

Let�lt�ttem az e-mailben mell�kelt jelentkez�si lapot, kinyomtattuk, kit�lt�tt�k. Az �szt�nd�jhoz kapcsol�d� pap�rt is kit�lt�tt�k, de persze ezek m�r csak a pap�rmunka miatt kellettek, az m�r eld�lt, hogy a felv�telt �s az �szt�nd�jat is elnyertem. Beraktuk �ket egy bor�t�kba, �n pedig beraktam a t�sk�mba. Az e-mailben azt �rt�k, hogy szem�lyesen is el�g �tadnom a pap�rokat, amikor bek�lt�z�m a koll�giumba. Len�val vett�nk az interneten egy csak Londonba sz�l� rep�l�jegyet, ami a k�vetkez� napra sz�lt. Fogtunk k�t b�r�nd�t, �s elkezdt�k belepakolni a holmim, amit szerettem volna elvinni magammal. Ruh�k, cip�k, laptop, hasonl�k. K�t b�r�ndnyi ruh�t �s cuccot szedtem �ssze, �s sz�pen a fal mell� t�masztottam. A dolgaim n�lk�l olyan �res volt a szob�m.

-      Hi�nyozni fogsz, Ash – mondta Lena, �s meg�lelt.

-      Te is hi�nyozni fogsz nekem – feleltem, �s szorosabbra f�ztem az �lel�semet. Hat �ve �k neveltek, rengeteg dolgot k�sz�nhettem nekik, t�bbek k�z�tt azt az embert, aki vagyok. Miut�n elengedt�k egym�st, lement�nk vacsor�zni. Mindenki �gy tett, mintha semmi v�ltoz�s nem v�rna r�nk, mintha ez is csak egy sima h�tv�gi vacsora lett volna egy�tt. Amand�ra n�ztem, a kis mosolyg�s arc�ra, �s k�nnyek sz�ktek a szemembe. Nagyon neh�z lesz ott hagyni �t. Megettem a vacsor�m, �s mindenkit�l elk�sz�ntem �jszak�ra. M�snap reggel indultam. Az eddigi f�lelem most m�g hangosabban csengett a fejemben, a sz�vem hevesen l�ktetett. Pr�b�ltam elhessegetni a rossz �s negat�v gondolatokat a fejemb�l, de azok makacsul bef�szkelt�k magukat az elm�m legm�ly�re. Nagy nehezen, de siker�lt elaludnom.

 M�snap reggel, mikor felkeltem, a sz�leim m�r mind �bren voltak, de Amanda m�g aludt. A reggeli kicsit szomork�s hangulatban zajlott, mindenkiben tudatosult, hogy ma b�cs�zunk. Tudom, hogy nem �r�kre hagytam ott �ket, m�gis neh�z volt. Reggeli ut�n kivittek a rept�rre.

-      Hi�nyozni fogtok – mondtam, majd meg�leltem mindenkit. Lena-t, Amanda-t, �s Briant. B�ntudatom volt, de a sz�vem m�gis hevesen kalap�lt az izgalomt�l. Nem szerettem az ilyen kett�s �rz�seket.

-      Te is hi�nyozni fogsz, Ashley. - Lena megt�r�lgette a szem�t, nagyon megviselte, hogy itt hagyom �ket. Ezut�n �tkarolt�k egym�st Briannal, �s magukhoz fogt�k a kis Amand�t. Felkaptam, j�l meg�lelgettem, azt�n egy puszit nyomtam a homlok�ra, �s visszaraktam a sz�lei mell�. Rem�lem boldog �lete lesz.

-      Majd j�v�k l�togat�ba. Meg�g�rem – mondtam, de m�r mennem kellett a g�pre, �gyhogy utolj�ra meg�leltem �ket, �s besz�lltam a g�pbe.

Mikor fel�rtem az utast�rbe, lehuppantam a helyemre, szerencs�re ablak mell� �ltem, �gy l�thattam a l�legzetel�ll�t� l�tv�nyt, amit hat �ve kihagytam. De most nem akarom, most l�tni akarok mindent. El�szedtem az MP3 lej�tsz�mat, �s elind�tottam rajta a kedvenc sz�momat. �gy nem ideges�tett a sr�c, aki mellettem �lt, �s eg�sz v�gig dum�lt, vagy morgott valami�rt. Mikor kivettem a f�lemb�l a f�lhallgat�t, hogy halljam, mi zajlik k�r�l�ttem, majdnem bele�r�ltem, teh�t r�gt�n vissza is raktam. Az �t el�g hossz�nak t�nt, de val�j�ban csak p�r �r�t utaztunk. Mikor ki�rtem a rept�rr�l, egy fura fick� j�tt oda hozz�m.

-      Ashley? – sz�l�tott meg.

-      ���… Igen, �n vagyok. – But�n �reztem magam, mert egy t�k idegen fick�nak bevallottam, hogy �n vagyok, akit keres. Ez ak�r rosszul is els�lhetett volna, de nem �gy t�rt�nt.

-      �, remek! Gyere velem, elviszlek az egyetemre. – A f�rfi egy fekete taxi f�les�g fel� indult el, �s �n mentem ut�na. Mikor be�lt�nk, olyan furcsa �rz�sem t�madt.

-      Nem tal�lkoztunk m�r? – k�rdeztem. A f�rfi nem v�laszolt, csak mosolygott. Volt egy sanda gyan�m, hogy ez egy burkolt „de” akart lenni.

-      Az nem lehet… Jim? – k�rdeztem �lm�lkodva. Pedig � volt az, �s igaz�b�l azon lep�dtem meg, hogy nem ismertem fel el�sz�r.

-      Tal�lt, kisl�ny, �n vagyok! – L�tsz�lag felett�bb m�don �r�lt annak, hogy eml�kszem r�.

-      Felcsapt�l taxisnak? – heccel�dtem, mik�zben halkan kuncogtam a saj�t viccemen.

-      Ne but�skodj… Az egyetemt�l j�ttem.

-      M�r nem a Wammy’s House-ban dolgozol?

-      De-de… - Nagyon �lvezte, hogy nem �rtek semmit ebb�l az eg�szb�l

-      Most akkor mi van? – A dolgok egyre jobban �sszekusz�l�dtak a fejemben, am�g �ssze nem �llt a k�p.

-      Hogy sz�l�tsalak? Ashleynek?

-      Nem, Nin�nak – Hat �ve nem sz�l�tott �gy senki… �pp ideje lesz.

-      Ha-ha-ha… Eml�kszek, kisebb korodban nem is volt�l hajland� elfogadni a Nin�t. Most pedig ennyire ragaszkodsz hozz�?

-      Igen – ragaszkodtam hozz�, ahogy az eml�keimhez is. – Jim, k�rdezhetek valamit?

-      Csak nyugodtan, Nina.

-      Mire fel ez a nagy titkol�z�s? M�r minden vil�gos, sz�val nem kell k�nt�rfalazni. Ti k�ldt�tek az �szt�nd�jas e-mailt, ugye? A Wammy’s House-b�l j�tt…

-      Igen, �gy van. Az �rvah�zb�l nyomon k�vett�k a tanulm�nyaidat az �veken kereszt�l, �s �szt�nd�jat k�ldt�nk neked, hogy a mi egyetem�nkre j�rj.

-      A Wammy’s-nak van egyeteme? – ez a r�sz viszont meglepett. M�rmint, hogy saj�t egyeteme van.

-      Aha. Nagyon �gy fest, nemde? - Jim hihetetlen �letvid�m f�rfi volt. Egyfolyt�ban j�r a sz�ja. Viszont, ha a Wammy’s-nak van egyeteme, tal�n m�sok is j�rnak ide.

-      �mm… �s kik j�rnak m�g ide? – k�rdeztem. Pr�b�ltam nem t�l �tl�tsz� lenni, de gondolom ez l�nyegtelen volt, �s tal�n Jim nem is volt tiszt�ban azzal, hogy nekem kik voltak a bar�taim annak idej�n.

-      H�t, akiket te ismersz… Az Matt �s Near. – Matt �s Near? Csak � hi�nyzik… De mi�rt pont �?

-      V��! Akkor tal�lkozhatok vel�k ugye? – k�rdeztem lelkesen. V�g�l is, az egyik legjobb bar�tom itt lesz velem. Viszont a m�sik… Ekkor a nyakamban l�g� r�zsaf�z�rre pillantottam. Ez nem fair. – Mikor �r�nk oda?

-      Hamarosan – felelte, �s r�m mosolygott a t�k�rben.

-      Alig v�rom. – Ezut�n nem besz�lgett�nk, csak �res tekintettel kib�multam az ablakon, mik�zben a keresztemet markol�sztam. Igen, hat �ven kereszt�l minden nap rajtam volt. Rem�nykedve, hogy egyszer viszont l�thatom azt, akit�l kaptam. De persze, csak �t nem l�thatom. K�r�lbel�l h�sz perc m�lva �rt�nk oda az egyetemre, �s egy ismer�s arc v�rt a kapuban.