Egy darabig csak �lltunk, �n hitetlen�l kapkodtam a fejemet, nem is hittem el, hogy ez t�nyleg megt�rt�nik. Mi h�rman, �jra egy�tt… Nem b�rtam magammal, ha nem lettek volna f�leim, a sz�m k�rbe�rte volna a fejem a vigyorg�st�l. Azt�n megt�rv�n a meglepetts�g pillanat�t, Mattb�l egy boldog mosoly fakadt ki, �s megr�zta a fej�t.

-      Tudod, el sem hiszem, hogy t�nyleg itt vagy! – mondta hitetlenkedve, m�g mindig sz�les mosollyal az arc�n, aminek hat�s�ra Mello arca visszat�kr�zte az arckifejez�s�t. Matt odament, �s belebokszolt a v�ll�ba. – Megl�togathatt�l volna, ember.

-      Nos, ehh… Tudom? – mondta, de ink�bb k�rd�snek hangzott, mint kijelent�snek. Mindketten sz�les mosollyal n�ztek r�m. Az agyamban egyszerre cik�ztak a r�gi sz�p eml�kek, �s azok, amelyek majd ezut�n k�vetkeznek. Nem hittem el.

-      Cs�pjetek meg, hogy nem �lmodom – mondtam mosolyogva.

-      Nem, mert ut�na �gyis meg�tn�l, �s azt mondan�d, hogy „ez f�jt”. Nincs cs�p�s – cs�v�lta meg a fej�t Mello.

-      Mit sz�ln�tok, ha mondjuk be�ln�nk valahov�? Felugrok a p�nzt�rc�m�rt, �s elmehetn�nk valami b�rba, vagy nem is tudom. V�lem�ny? – vetette fel a k�rd�st Matt.

-      Benne vagyok, de holnap reggel �r�m lesz, sz�val csak semmi hajnalban hazat�ntorg�s, ok�? – mutattam r�juk, b�r fogalmam sem volt, hogy szoktak-e inni, �s ha igen, mennyit. Mindenesetre �n nem szoktam, �gyhogy ehhez a szok�somhoz tartottam magam aznap este is.

-      Biztos, Nina? Egy korty k�stol�t sem? – k�rdezte Mello, mik�zben fel�m ny�jtotta az �veg�t.

-      Isten ments – tartottam fel a kezem, kihangs�lyozva, hogy nem t�mogatom a dolgot. A b�r nem volt rossz hely, egy�bk�nt. B�r nem igaz�n j�rtam ilyen helyekre, mert meg volt r�luk a v�lem�nyem. Viszont ez a hely rendezett �s olyan kuck� jelleg� volt. Nem voltak r�szeges v�nemberek, akiknek kiesik a szeme, ha r�d n�znek. B�r lehet, hogy a b�mul�s ellen sz�lt, hogy k�t magas, hat�rozott fi�val voltam. Egy olyan asztaln�l �lt�nk, ami nem igaz�n volt szem el�tt, �s eg�sz este sztorizgattunk �s viccel�dt�nk. Azt hittem, olyan lesz, mint r�gen. De jobb volt. Feln�ttek voltunk (legal�bbis �n majdnem), �s a mi �let�nket �lhett�k, ahogy mi akartuk. Mes�ltem Mellonak is a csal�domr�l, Matt pedig arr�l, hogy mit hagyott ki, amikor otthagyta a Wammy’s egyetemet. Mello elmondta neki, hogy nem mert visszamenni Matthez Nina n�lk�l, mert �gy �rezte, hi�baval� volt, hogy otthagyta a legjobb bar�tj�t egyed�l. Viszont azt nem mondta, hogy � sokkal mag�nyosabb volt mindannyiunkn�l. Az este nagyon j�l – �s gyorsan – telt el, besz�lget�ssel, nevet�ssel, a zeneg�pbe penny-t dob�lva, hogy a kedvenc zen�inket hallgathassuk, �s �gy m�g t�bbet tudjunk meg egym�sr�l, arr�l, akiv� v�ltunk. J� volt l�tni, hogy ha igaz bar�taid vannak, hat �v nem is annyira hossz� id�.

Szerencs�mre a fi�k nem ittak t�l sokat, �gy mindenki �ps�gben haza�rt. Mello vel�nk s�t�lt a koleszig, azt�n a kapuban meg�lltunk.

-        Te hol laksz? – k�rdeztem szem�ld�kr�ncolva a sz�ke fi�t.

-        Egy garzonban, nem messze innen. Na j�, tal�n annyira nem is k�zel, de lehetne messzebb is.

-        Akkor most elk�sz�n�nk, gondolom. L�tunk m�g, ugye? – k�rdezte Matt mosolyogva.

-        Mindenk�pp – �rkezett a v�lasz, szint�n egy mosolyra h�z�d� sz�j m�g�l. Mello kih�zta a mobilj�t a zseb�b�l, �s fel�nk ny�jtotta. – K�rem a sz�motokat, hogy el�rj�k egym�st. – Elvettem a telefont, �s bep�ty�gtem a sz�momat, majd Mattre n�ztem.

-        Be�rhatod az eny�met is – biccentett a fej�vel a telefon fel�, megadva a jelet. Ek�zben el�vette a saj�t mobilj�t, �s megk�rte Mellot, hogy mondja el a saj�t sz�m�t, hogy mi is tudjuk keresni �t, ne csak � minket. Miut�n mindez megt�rt�nt, zsebre tett k�zzel �lltak, �n pedig a karjaimat d�rzs�ltem, mivel el�g hideg volt.

-        Nos, akkor j��jt nektek – mondta Mello, �s megr�ntotta a v�ll�t. – A b�cs�zkod�s nem az er�ss�gem, m�g ha csak r�vid id�re is. Sz�val, akkor majd h�vjatok!

-        Te is h�vhatsz �m minket – feleltem, �s nagyot mosolyogtam.

-        �gy lesz – kacsintott, �s elindult az utc�n. Mattre n�ztem, aki engem n�zett, azzal az arckifejez�ssel. Mintha nem is engem n�zne, hanem bel�m n�zne, �s valami olyat l�tna, ami nagyon tetszik neki.

-        Boldognak t�nsz – mondta.

-        Boldog vagyok – feleltem, �s elindultam a bej�rat fel�. – Te kint �jszak�zol?

-        Nem, dehogy – felelte, �s sietve utol�rt.

-        Gondolod, hogy minden olyan lesz, mint r�gen?

-        Nem tudom, az id� nehezen teszi r� a kez�t egy ilyen bar�ts�gra – v�laszolta, �s r�m mosolygott, a szeme furcs�n csillogott, ismeretlen tekintet volt, �s emiatt �sszeszorult bennem valami. Nem tudom, hogy rossz, vagy j� el��rzet miatt, de nem tudtam vele mit csin�lni, ink�bb csak mosollyal v�laszoltam.

-        Van kedved m�g itt kint maradni egy kicsit? – k�rdeztem.

-        Azt hittem, f�zol… - felelte, �s felh�zta a szem�ld�k�t.

-        De olyan j� itt, nem? – T�nyleg nagyon tetszett. Az �jszaka s�t�t volt, de az utc�k l�mp�i sz�pen megvil�g�tott�k a k�rny�ket �s az �p�letet is. A leveg� tiszta �s h�v�s volt, amit �gy im�dtam. �s legf�k�pp: nem akartam, hogy ez a nap v�get �rjen.

-        De, t�nyleg az – mosolygott Matt, �s megcs�v�lta a fej�t. Gyakran csin�lta ezt, mintha egy kisgyereken mulatna, aki valami butas�got csin�lt. N�ha felismerhetetlen volt, mire is gondol �ppen.

-        Neh�z bel�d l�tni – mondtam, miel�tt gondolkodtam volna. Azt�n elakadt a szavam, �s azon gondolkodtam, van-e b�rmi s�rt� abban, amit mondtam.

-        �gy gondolod? Szerintem nem vagyok bonyolult l�lek – v�laszolta, m�g mindig mosollyal az arc�n. Mintha r�festett�k volna. Beny�lt a zseb�be, �s el�vett egy doboz cigit, meg egy �ngy�jt�t.

-        H�, te doh�nyzol? – k�rdeztem meglepve. T�nyleg, nagyon meglepett. Nem hittem volna, hogy doh�nyzik. Nem is �reztem rajta, pedig �ll�t�lag azok k�nnyen meg�rzik, akik nem doh�nyoznak.

-        Aha, egy ideje. Zavar a f�st? – k�rdezte udvariasan.

-        Nem, de ugye tudod, hogy ez eg�szs�gtelen? – k�rdeztem heccel�dve.

-        Persze, ahogy minden m�s ezen a vil�gon. �s am�gy ne kezdd ezt az any�skod�st – figyelmeztetett.

-        Eszemben sincs, Matt. Feln�tt f�rfi vagy – kuncogtam, b�r �szint�n sz�lva, az�rt kicsit zavart. De mi jogom lenne megmondani, hogy mit csin�ljon? Am�g ezen gondolkodtam, ism�t azon kaptam Mattet, hogy engem n�z. V�gigm�rte a hajam, az arcom, �s azt�n a szemembe n�zett.

-        Mindig elpirulok, ha n�zel. Zavarbaejt�.

-        Bocs�nat – mosolygott r�m, de a szemeit nem vette le r�lam. �lltam a tekintet�t, �s mindketten sz�lesen mosolyogtunk. – Gy�ny�r� vagy – mondta v�g�l, mire �n f�lren�ztem, �s idegesen kuncogtam. A f�lem m�g� t�rtem a hajam.

-        K�szi – feleltem v�g�l, de nem hittem el igaz�n. Nem kezeltem j�l a b�kokat.

-        Gyere, menj�nk fel. Aludnod k�ne, m�r elm�lt �jf�l is. M�g, hogy nem akarsz hajnalban hazaj�nni.

-        Ne g�nyolj! Olyan sz�p este volt! – mondtam, �s elindultam felfel� a l�pcs�n, Matt pedig halkan k�vetett. – Micsoda nap – folytattam -, el�sz�r �ll�st kapok egy �dess�gboltban, azt�n pedig ez! Enn�l jobb nem is lehetne, nemde? – k�rdeztem, �s szembefordultam Mattel, aki �gy hirtelen t�l k�zel ker�lt hozz�m, ez�rt h�tr�ltam egy l�p�st, nyakig elpirulva.

-        Innen m�r megleszel, ugye? Nem kell betakargatni? – k�rdezte Matt f�loldalas mosollyal. Mindig mosolyogtunk, ha egym�ssal voltunk.

-        Nem, k�sz – mondtam, �s mellkason bokszoltam. – J��jt, holnap tal�lkozunk!

Neked is j��jt, Nina! – megv�rta, am�g becsukom az ajt�t, majd hallottam a l�pteit t�volodni, m�g el nem �rt�k a saj�t szob�j�t. Nagyot s�hajtottam, amikor nekit�maszkodtam az ajt�nak. Szem�gyre vettem a szob�t, ami most m�g csod�sabb volt, mint eddig b�rmikor. Ledobtam a nadr�gomat, felh�ztam egy m�sik p�l�t, �s m�r �gyban is voltam. Eddig fel sem t�nt, mennyire �lmos is vagyok. Ahogy leraktam a fejem a h�v�s p�rn�mra, m�r aludtam is. R�lunk �lmodtam