A mozis este ut�n a napok nyugodtan, k�l�n�sen nyugodtan teltek. �r�kra j�rtunk, sz�rakoztunk, �gy t�nik, semmi nyoma a fesz�lts�gnek, amit aznap �reztem. Tal�n bek�pzeltem magamnak, v�g�l is nem volt kiz�rt. Mindez �gy ment eg�szen egy p�nteki napig. Az id� gy�ny�r� volt, a tavasz meleg szell�j�t hozta mag�val, �s a f�k is kibontott�k a vir�gaikat. �ppen az �gyamon �ltem a kedvenc k�nyvemmel, az ablakom nyitva volt, hogy  k�zben halljam a b�k�s ny�zsg�st odakintr�l, amikor kopog�st hallottam.

-      J�v�k! – sz�ltam, majd a k�nyvet az �jjeliszekr�nyemre raktam, �s kinyitottam az ajt�t. Mello volt az.

-      Hello, Nina – k�sz�nt�tt sz�les mosollyal.

-      H�, meglept�l. Gyere be – mondtam, �s betess�keltem Mell�t a szob�mba. M�g sosem l�togatott meg itt, mindig mi ment�nk ki a v�rosba. – T�ged mi sz�l hozott erre?

-      Gondoltam, megleplek. Erre j�rtam, �s arra gondoltam, tal�n �r�lsz – mosolygott. Tudta, hogy �r�l�k neki.

-      H�t, siker�lt. �s most? – Le�ltem az �gyamra �s a h�tamat a falnak nyomtam, kellemesen h�v�s volt.

-      Arra gondoltam, hogy elmehetn�nk valahov�, ketten. Ha van kedved, persze. – Az �r�asztalomn�l �lt, nem t�nt idegesnek, vagy fesz�ltnek. H�trad�lt a t�ml�n, a keze az asztalon j�tszott egy ceruz�val, a l�bait pedig laz�n keresztbevetette. Elb�v�l� volt.

-      Persze, hogy van. Mire gondolt�l?

-      Park? Ilyen sz�p id�ben v�tek lenne itthon maradni.

-      Benne vagyok. Negyed �ra �s k�sz leszek, ok�? – feleltem, �s m�r a szekr�nyemn�l is teremtem. Kikaptam bel�le n�h�ny ruh�t, �s a f�rd�szob�ba vettem az ir�nyt. Beleb�jtam a kedvenc farmeromba, h�ztam egy sima piros fels�t, amire k�s�bb r�h�ztam a farmerdzsekim. Megf�s�ltem a hajam �s �sszecopfoztam. Szem�gyre vettem magam a t�k�rben, �s meg�llap�tottam, hogy egy s�t�l�s d�lut�nhoz t�k�letes a szerel�sem. Visszamentem a szob�mba, �s el�gedetten mosolyogtam.

-      Indulhatunk.

-      Helyes – b�lintott Mello, lassan fel�llt a sz�kr�l, �s kinyitotta nekem az ajt�t. �n bez�rtam magam ut�n, �s m�r �ton is voltunk a legk�zelebbi parkba.

S�ta k�zben mindenf�l�r�l csevegt�nk, nevetg�lt�nk. M�r majdnem a parkn�l voltunk, amikor kisz�rtam egy kis k�v�z�t.

-      Van egy �tletem, gyere ut�nam – mondtam, �s nagyon meg voltam el�gedve a saj�t, egyszer� kis �tletemmel. Bement�nk a k�v�z�ba, ami bel�lr�l m�g meghittebb volt, mint odakintr�l. S�t�tbarna fa burkolat a falakon, felette pedig b�zs fest�k, a falak tele mindenf�le k�pekkel, az egyik oldalon pedig egy nagy t�k�r volt. A b�torok szint�n f�b�l voltak, �s z�ld anyaggal bor�tott�k �ket, amit�l nagyon puh�nak �s k�nyelmesnek l�tszottak.

-      Mi a nagy �tlet? – hallatszott a k�rd�s cinikusan k�zvetlen a h�tam m�g�l.

-      Szeretn�k inni egy k�v�t, �s �gy d�nt�ttem, veszek neked egyet. De mivel nem tudom, milyet szeretsz, vagy egy�ltal�n szereted-e, ez�rt ez nekem kih�v�s, �rted? – Halk kuncog�s volt a v�lasza a k�rd�semre, mire egy kicsit but�n �reztem magam.

-      Akkor neked �n veszek – mondta. – �gy igazs�gos. – Nem ellenkeztem, csak b�lintottam. T�nyleg �gy volt igazs�gos, �s majd meg�lt a k�v�ncsis�g, szerinte milyen k�v�t iszom. �ll�t�lag az elmond n�h�ny dolgot a szem�lyis�g�nkr�l. Csendben v�rtuk ki a sorunkat, megrendelt�k a k�v�nkat �s kiment�nk a boltb�l, vissza a friss leveg�re.

-      Csere – mondtam gyorsan, �s alig v�rtam, hogy megk�stolja, mit vettem neki. Nem forr� csoki volt, hanem k�v�, viszont rengeteg csoki volt benne, �s m�g a tejsz�nhab tetej�n is csoki �ntet volt. Csak rem�ltem, hogy ilyen form�ban is szereti, nem csak t�bl�ban. Ahogy kicser�lt�k a poharainkat, a kezeink �pp, hogy tal�lkoztak, de ett�l az apr� �rint�st�l is v�gigfutott valami a gerincemen. Elvettem a poharam, �s �vatosan megk�stoltam. El�g nagy meglepet�s �rt.

-      Ez… eper? – k�rdeztem hitetlenkedve.

-      Bizony. Jegesk�v�, sok tejjel �s eper�ntettel a tetej�n. Tudom, hogy im�dod az epret – mondta, �s habozott egy kicsit. – Ugye j�l tudom?

-      Abszol�t – feleltem, sz�les mosollyal az arcomon. Biccentettem, hogy k�stolja meg az �v�t. Finoman kortyolt bele, nehogy meg�gesse a sz�j�t. L�tsz�lag �zlett neki, mert sz�les mosoly ter�lt el az arc�n.

-      Csoki. A gyeng�m – mosolygott. Tudta, hogy tudom. Val�sz�n�leg el�g egy�rtelm� volt, mit v�lasztok neki, de �r�ltem, hogy r�tapintottam.

Ezek ut�n a meg�llap�t�sok ut�n tov�bbment�nk a park ir�ny�ba. Nem voltunk messze, t�nyleg csak p�r perc s�ta volt az �t. Amikor oda�rt�nk, letelepedt�nk egy fa al�.

-      T�nyleg v�tek lett volna otthon maradni – mondtam, �s hanyatt fek�dtem a f�ben, �s n�ztem, ahogy f�jja a lombokat a szell�.

-      Tudtam, hogy tetszeni fog – felelte, �s lefek�dt mell�m.

-      H�t, ismersz – kuncogtam. Olyan b�k�s volt ott fek�dni a f�ben, �s nem gondolni semmire.

-      J�l �rzed magad itt? Angli�ban? – k�rdezte, �s fel�m fordult.

-      Nem is �rezhetn�m magam jobban – feleltem teljesen �szint�n. – Hiszen minden teljes�lt, ami�rt elj�ttem otthonr�l. Megtal�ltalak titeket, �s j�l �rezz�k magunkat. A suli is szuper, elv�gre Wammy’s. �s maga a hely is, szeretek itt lenni. B�r egy kicsit hi�nyzik Los Angeles. F�leg a tenger… - elhallgattam, mert elnyomott n�h�ny eml�k, ahogy a nevel�sz�leimmel s�t�lunk a parton, �s a l�bujjaim k�zt �rzem a homokot. Sz�p volt.

-      Min gondolkodsz? Csendes lett�l.

-      Csak a tengeren. Egyszer l�tnod kellene – mondtam, �s �n is fel� fordultam, hogy a szem�be n�zhessek. Hihetetlen�l k�k szeme volt, k�kebb, mint az �g azon a tavaszi napon.

-      Egyszer tal�n �gy lesz – mosolygott vissza, �s megfogott egy k�sza tincset a hajamb�l. Nem zavart, �s nem is hozott zavarba. Nyugodt voltam, �s � is megnyugtatott. Lehunytam a szemem, �s �tadtam magam ennek az �rz�snek. Hallgattam a madarakat, a f� susog�s�t, Mello l�gz�s�t. Azt hiszem elszund�thattam, mert Mello hangj�ra riadtam fel.

-      Nina, azt hiszem jobb, ha megy�nk – mondta kiss� agg�d�an. Feln�ztem, �s l�ttam, mire gondol. Az �g m�r nem volt k�k, sokkal ink�bb sz�rke – bor�s felh�k vett�k �t az uralmat. Esni fog. Gyorsan felkeltem a f�ldr�l, leporoltam a nadr�gom, �s m�r �ton is voltunk hazafel�, amikor egyszer csak leszakadt az �g. Heves, ellentmond�st nem t�r� tavaszi z�por volt. Mello beh�zott egy fa al�, �s k�zel hajolt hozz�m, hogy halljam, amit mond. �reztem a lehelet�t a f�lemen, �s ebbe beleborzongtam.

-      Nem �gy t�nik, hogy mostan�ban el fog �llni, �s nem maradhatunk ez alatt a fa alatt �r�kre, f�leg, hogy szinte semmit nem v�d.

-      �s? – k�rdeztem vissza. Ennyi inform�ci�val �n is rendelkeztem. A ruh�im m�r majdnem teljesen �t�ztak, igaz�b�l m�r mindegy volt, hogy ott maradunk-e, vagy nem.

-      Itt lakok, nagyj�b�l egy utc�ra innen – mondta �vatosan, �n pedig csak figyeltem. – Ne �rts f�lre. Csak �gy kisebb az es�lye annak, hogy megf�zunk.

-      Ok�, indul�s – mondtam, �s biccentettem neki, hogy mutassa az utat. Megfogta a kezem, �s elindultunk.

Nagyj�b�l f�l�ton j�rhattunk, amikor egy zebr�n�l meg kellett �llnunk, mert a l�mpa pirosat mutatott. V�rnunk kellett, de az es� m�g mindig szakadt. A hajam csurom vizesen hullott a v�llamra, beter�tve szinte az eg�sz h�tamat. Az �sszes ruh�m csurom v�z volt, ak�rcsak Mello�. Ahogy ott �lltunk, megszor�totta a kezem, mire �n felkaptam a fejem, �s a szem�be n�ztem. Sz�les mosoly �lt az arc�n, �s ez engem is arra k�sztetett, hogy hasonl�an tegyek. Egy ideig a tekintete az arcomat f�rk�szte, azt�n kicsit k�zelebb h�zott mag�hoz. A szabad kez�vel kisim�tott n�h�ny �zott hajtincset az arcomb�l, �s a keze megpihent a nyakam fels� r�sz�n.

Lassan k�zelebb hajolt hozz�m, �s megcs�kolt. A cs�kja �vatos volt, �pp, hogy hozz��rt az ajkamhoz. Az, hogy meglepett, nem kifejez�s. De nem haboztam sok�ig, valami bel�l arra �szt�nz�tt, hogy viszonozzam a cs�kj�t. Nem tudom, meddig �llhattunk ott az es�ben, de nekem egy �r�kk�val�s�gnak t�nt, �s nem akartam, hogy valaha is v�ge legyen. �gy �reztem magam, mint Csipker�zsika, aki egy cs�kt�l �bredt fel. Mello h�z�dott el el�sz�r, �s m�lyen a szemembe n�zett, az arckifejez�s�ben valami ismeretlent v�ltem felfedezni. Tal�n ugyanazt �rezte, amit �n.

-      Menj�nk, a v�g�n m�g megf�zol – mondta, �s elindultunk. Tal�n �t perc sem kellett, �s a lak�s�n�l voltunk. Egy �tlagos t�gla�p�let volt, t�bb lak�ssal. Mello a m�sodik emeleten lakott, az ajt�n nem volt se n�, se sz�m.

A lak�s meglep�en rendezett volt, kiv�ve egy kupac k�nyvet �s jegyzetet. Annak a jelei voltak, hogy valaki lakik itt. A sz�nek egyszer�ek voltak, ak�rcsak a b�torok. A konyha pici volt, �s csak egy der�kig �r� fal v�lasztotta el a kinevezett nappalit�l. Emellett egy kis f�rd�szoba �s egy szint�n kicsi h�l�szoba tartozott. Olyan volt, mint egy kuck�. Egy Mello-kuck�.

-      Hozok egy t�r�lk�z�t a hajadra, rendben?

-      K�sz�n�m – feleltem, amint az ajt�ban �lltam. Nem mertem megmozdulni, nem akartam, hogy csurom v�z legyen miattam minden. Nem szerettem gondot okozni.

-      Tess�k, rem�lem j� lesz. �s… - kezdett bele a mondand�j�ba habozva – adok n�h�ny m�sik ruh�t ezek helyett, ok�?

-      Azt megk�sz�nn�m – feleltem kiss� elpirulva.

A hajam k�r� tekertem a t�r�lk�z�t, �s ledobtam a cip�met az ajt�ban. Elvettem Mell�t�l a nekem sz�nt ruh�kat, �s a kis f�rd�szoba fel� vettem az ir�nyt. Levettem a csurom vizes ruh�imat, �s felvettem egy sz�rke szabadid�nadr�got �s egy t�lm�retezett p�l�t. A hajam sz�razra t�r�ltem, amennyire csak tudtam, �s copfba fogtam. A nedves ruh�imat kiter�tettem a f�rd�ben, �s �gy �reztem, most m�r viszonylag szalonk�pes vagyok ahhoz, hogy Mello el� l�pjek. Addigra m�r � is �t�lt�z�tt, hozz�m hasonl�an szabadid�be �s p�l�ba. A kanap�n �lt, �s biccentett, hogy �ljek mell�, sz�val �gy tettem, � pedig �vatosan a v�llam k�r� rakta a karjait, �s r�m mosolygott.

-      L�tom, m�g mindig hordod az aj�nd�kom.

-      Persze, hogy hordom – v�laszoltam, kiss� „kik�rem magamnak” hangnemben. – Egy nap sem vettem le. Nagyon szeretem ezt a f�z�rt.

-      Ezt �r�mmel hallom. �s tudod mit? – k�rdezte, �s k�zelebb hajolt hozz�m, szinte m�r suttogva folytatta. – �n pedig azt szeretem, akinek adtam. – Ahogy ezt kimondta, a szemei csillogtak az �r�mt�l, ahogy v�rta a reakci�mat. K�nnyek sz�ktek a szemembe, m�ig sem tudom megmagyar�zni, mit�l. Az arcomon sz�les mosoly ter�lt el, �s �jra megcs�koltam. Olyan voltam, mint Csipker�zsika. Egy cs�k kellett ahhoz, hogy r�j�jjek, mennyire szeretem Mell�t.