Midgar. A Mak�b�l �p�lt v�ros. Hatalmas, hozz�m k�pest. Hatalmas az otthonomhoz k�pest. De nem nagyobb ann�l a rem�nyn�l, amit mag�ban hordoz.

Nagyj�b�l egy h�t kellett ahhoz, hogy Nibelheimb�l el�rjem a f�v�rost. Sokan mondt�k, hogy egy ekkora l�ny ne induljon �tnak egymag�ban, egy ekkora v�rosba egyed�l. Sokan mondt�k, hogy a terveim nem fognak sikerrel j�rni. Nem hallgattam r�juk, mert el kellett j�nn�m. Ha valamib�l nem engedek, akkor az ez. Az els� napok nehezen indultak. Az emberek sokszor lehurrogtak, elhajtottak, amikor munk�t kerestem n�luk. Sokan kedvesek �s seg�t�k�szek voltak, munka mell� �telt, n�ha m�g sz�ll�st is aj�nlottak. Sokszor nagyon sz�gyelltem magam, hogy nincs igaz�n hol aludnom, nincs otthonom. Vagyis van, csak nagyon messze. Ahogy telt az id�, egyre �gyesebb lettem, egyre t�bb helyen tudtam seg�teni. Rengeteg kedves embert ismertem meg – �s n�h�ny nem annyira kedveset.

Azt�n egy nap levelet kaptam, egy rettenetes h�rrel. Ut�na napokig nem ettem, csak pityeregtem. Nem j�rtam el a helyekre, ahov� eddig, nem j�rtam dolgozni sem. Nem l�ttam �rtelm�t tov�bb. Pedig olyan k�zel j�rtam – gondoltam �n.

Azon a napon, amikor el�sz�r tal�lkoztam vele, az es� makacsul esett Midgarban, a fels� lemezek ellen�re is. Amilyen ritk�n l�ttunk naps�t�st, es�t ann�l t�bbet. Beh�z�dtam egy h�z oldal�hoz az eresz al�, �s �sszekuporodtam. Nagyon f�ztam, �s rettent� mag�nyos voltam. Nem volt senkim, �s nem �reztem, hogy lenne mi�rt tov�bb k�zdenem. Arra gondoltam, tal�n senki nem b�nn�, ha ott megfagyn�k a h�z oldal�ban. Ahogy ezen elm�lkedtem, l�pteket hallottam, �s a k�nnyekt�l hom�lyos l�t�sommal megpillantottam a v�r�s haj�t. Sosem l�ttam ennyire v�r�s hajat. �gy d�nt�ttem, nem szentelek k�l�n�sebb figyelmet neki, biztos � is �gy tesz. �m ahogy a l�ptek egyre k�zelebb �rtek, egyszer csak meg�lltak. K�zvetlen mellettem. Nem n�ztem fel. Nem volt sz�ks�gem sz�nalomra. Nem kellett seg�ts�g. Rajtam m�r nem lehetett seg�teni.

-          J�l vagy? – k�rdezte a hang. Nem feleltem. Nem kellett seg�ts�g. – Ezt egy nemnek veszem – folytatta. – Te nem az orvos l�nya vagy? Mit keresel te itt?

Erre felkaptam a fejem. Jobban megn�ztem a l�nyt, nagyj�b�l egy, tal�n k�t �vvel lehetett id�sebb, mint �n. Azon gondolkodtam, t�nyleg az any�mra gondolt-e.

-          Nibelheimben sz�lett�l? Amelia l�nya vagy? – �sszer�ncoltam a szem�ld�k�met, majd b�lintottam.

-          Igen, az � l�nya vagyok – feleltem halkan.

-          Hogy h�vnak?

-          A nevem Honor. Honor Cleaver.

-          Mit keresel egyed�l az utc�n, ilyen messze otthonr�l?

-          Semmit – feleltem morcosan. – M�r semmit.

-          Tudod mit? – k�rdezte kiss� felb�sz�lve. – Te most elj�ssz velem egy enn�l biztons�gosabb helyre, �s majd ott eld�nt�d, mit szeretn�l. Annak semmi �rtelme, hogy itt �zol az es�ben.

-          Nem szorulok senki seg�ts�g�re! – fakadtam ki, �s k�nnyek kezdtek potyogni a szememb�l. Nem b�rtam elviselni, ha gyeng�nek n�znek. Erre a l�ny tekintete kem�nny� v�lt, �s hideg hangon �gy sz�lt:

-          Viszont m�soknak sz�ks�ge lehet a ti�dre – felelte, �s sarkon fordult. Azt hittem, nem l�tom t�bbet. Sokat gondolkodtam azon, amit akkor mondott nekem. Akkor m�g nem �rtettem, hogy gondolhatta. Haragudtam r�, mert s�rni l�tott. Haragudtam magamra, mert s�rtam. Azt�n m�snap er�t vettem magamon, �s �jra ell�togattam azokra a helyekre, ahol addig dolgoztam.

Azt gondoltam, nem hi�nyoztam senkinek, mert senkit sem �rdekel, mi van velem. Kellemes meglepet�s �rt, az emberek Midgar nyomornegyedeiben �sszetart�ak. Tudj�k, milyen szenvedni, tudj�k, milyen, amikor nincs senki aki seg�t, �s tudj�k, milyen �rz�s, amikor csak egy j� sz�ra v�r az ember. Sokan k�rdezt�k, mi t�rt�nt velem, merre j�rtam, j�l vagyok-e. Mindenkinek illedelmesen megk�sz�ntem a seg�ts�get, �s folytattam a munk�mat ott, ahol abbahagytam.

Egy �jabb borong�s napon be kellett v�s�rolnom, amikor megpillantottam a v�r�s haj� l�nyt. Eddig fel sem t�nt, milyen kev�s embernek van errefel� v�r�s haja. Egyed�l s�t�lgatott az utc�n, a pocsoly�kat rugdosta. �gy d�nt�ttem, bocs�natot k�rek t�le a viselked�sem�rt.

-          H�j – sz�l�tottam meg.

-          H�j – felelt, �s furcs�n n�zett r�m. – L�tom, jobban vagy.

-          Igen, csak bocs�natot akartam k�rni a kirohan�som�rt.

-          T�lem nem kell bocs�natot k�rned, nincs okom haragudni r�d.

-          M�g a neved sem tudom. Az �n nevem Honor. �r�l�k, hogy tal�lkoztunk – mondtam mosolyogva, �s a kezemet ny�jtottam, rem�lve, hogy ezzel j�v� teszem a rettenetes els� benyom�st, amit tettem.

-          Hope. �n is �r�l�k – felelte.

Pontosan eml�kszem arra a napra. Akkor tal�lkoztunk el�sz�r. Az�ta Hope �s �n – elv�laszthatatlanok vagyunk. Lassan nyolc �ve annak a napnak. Egy id� ut�n Hope-al elkezdt�nk egy�tt munk�kat elv�llalni, egy�tt laktunk, seg�tett�nk m�soknak, ahogy csak tudtunk. Am�g otthon �lt�nk, egyik�nknek sem volt testv�re, Midgar viszont mindkett�nket megaj�nd�kozott ezzel. Tal�n igaz, hogy amikor az �let elvesz valamit, akkor ad valami m�st helyette. Azon a napon az�rt �ltem mag�nyosan az es�ben, mert az �let elvette t�lem az ap�mat. Nem hittem volna, hogy testv�rt ad cser�be.

Hope-al most az �t�s szektorban �l�nk. Nem a leggazdagabb k�rny�k, s�t, de van fed�l a fej�nk felett, amit az otthonunknak h�vhatunk.

�m a v�ros helyzete nem lett jobb az �vek alatt, az ut�bbi �vekben kifejezetten kritikus. A ShinRa v�llalat hatalmas ellenszenvet v�ltott ki mag�nak bizonyos k�r�kben, nagyobbat, mint amivel eddig rendelkezett. A korrupt vezet�k, az embereket �s a bolyg�t kiszipolyoz� emberek sz�ma egyre csak n�tt, ahogy a hatalmuk is. Ezzel ar�nyoss�gban lett egyre t�bb �rva is a nyomornegyedekben. Hope �s �n seg�t�nk nekik, ahol csak tudunk. Ha tudunk, biztos�tunk nekik sz�ll�st, keres�nk nekik helyet ahol megh�z�dhatnak, esetleg befogadj�k �ket. Seg�t�nk nekik apr�bb munk�kat tal�lni, adunk nekik ruh�kat, �telt, n�ha p�nzt is. Sokan vannak, akiknek a vid�ki v�rosokban, falvakban vannak m�g rokonaik, olyankor seg�t�nk nekik hazajutni egy otthonba, ahol nem idegenekkel kell egy�tt �lni�k. �gy hallottam, vannak m�g rajtunk k�v�l, akik seg�tenek nekik, �s ez j� �rz�s. Mint mondtam, itt az emberek �sszetart�ak. Persze mindenhol vannak kiv�telek.

Sokan vannak, akik radik�lis m�dszerekkel harcoln�nak a ShinRa ellen. Nem mondhatn�m, hogy �n nem gy�l�l�m sz�vb�l azt a k�cer�jt. Mint k�s�bb megtudtam, any�m a ShinR�nak dolgozott, mint kutat� professzor, a Nibelheim-i reaktorban. Azt is csak akkor siker�lt kider�tenem, hogy a v�llalat �lette meg, amikor ott akarta hagyni �ket, mondv�n, t�l sokat tud. Emellett, emiatt a c�g miatt tart ott a v�ros, ahol. Nem t�r�dnek az emberekkel, csak �nmagukkal. Nem b�rn�m elviselni, ha k�z�m lenne hozz�juk.