Már egy hónapja vagyok az árvaházban. Közben kitavaszodott, május elején jártunk. Szeretem a tavaszt, főleg mert május 21-én van a szülinapom. Vagyis nemsokára 12 éves leszek... Alig várom! Na de ne szaladjunk ennyire előre, ma még csak hatodika van. Mióta itt vagyok, minden nap a fiúkkal lógok, más barátom nem is nagyon van, persze van egy-két lány akivel el lehet beszélgetni "csajos" dolgokról, mondjuk engem nem igazán érdekelnek az ilyesmik, ezért is nincs sok lány barátom. Vagyis olyan "igazi". Szóval ma május hatodika, reggel van, a madarak csicseregnek, és a nap már most szépen süt, egyenesen a szemembe. Úgy döntöttem, hogy még alszok, és a fejemre raktam a párnát. Ám ekkor kopogtattak. Szuper! Semmi esélyem arra hogy aludjak egy kicsit? Tehát mivel illedelmes vagyok, morogtam egy tesséket, majd levettem a fejemről a párnát, és az ajtóm felé fordítottam a fejem, amin épp Roger lépett be.

- Jó reggelt! - mondta mosolyogva, de én nem tudtam viszonozni az örömöt, mivel alig láttam ki a fejemből.

- Reggelt! Mit szeretnél?

- Szeretnék szólni, hogy mivel már egy hónapja itt vagy, fel kéne venned pár tanórát.

- Mit? - Milyen tanórát? Mondjuk igaz, hogy a fiúk is járnak órákra... de azt hittem, hogy nem mindenkinek kell...

- Tudod, itt az okos gyerekek nem csak laknak, hanem fejlesztik is a tudásukat.

- Ó, értem. És miből lehet választani? - Ez hihetetlen, pedig kezdtem élvezni a semmittevést, de nem baj, a végén ellustulnék.

- Itt van a lista, és itt a lap amit ki kell töltened. Remélem menni fog.

- Gondolom nem nagy kihívás. Mikorra kell leadni?

- Holnapra, vagy még ma. Az irodámban megtalálsz. Ennyit szerettem volna, később talán még megkereslek. További szép napot! - felállt, és kiment a szobából. Mikor becsukta az ajtót letettem a papírokat az asztalra, és visszadőltem az ágyba, és a fejembe nyomtam a párnát. A csend tapintható volt, amit ebben a percben nem is bántam, de nem élvezhettem sokáig, mivel újra kopogtak.

- Gyere! - kiabáltam, mivel idegesített hogy senki nem hagy aludni. Az ajtó kinyílt és a srácok vágódtak be rajta. Szuper, ezeknek sincs jobb dolguk korán reggel mint engem keltegetni.

- Miért nem alszotok? - kérdeztem kicsit idegesen.

- Fél 10-kor? - kérdezte Matt.

- FÉL 10? - te jó ég! Már fél 10 van? Akkor én miért vagyok ilyen álmos?

- Mit akart itt Roger az előbb? - érdeklődött Mello.

- Hát, valami tanórás lapokat hozott. Ott vannak az asztalon - majd szépen kikászálódtam az ágyból, és odavánszorogtam az asztalhoz, miközben a szememet dörzsöltem és ásítoztam. Biztos vicces volt, mert a fiúk kuncogtak rajta, de szerintem cseppet sem volt az. Majd odanyomtam a papírt az orruk alá.

- Ez az. Még nem néztem meg, mert próbáltam aludni.

- Ha szeretnéd segítünk válogatni - ajánlotta fel Matt.

- Köszi. De most felöltöznék, és egyedül! - vontam fel a szemöldököm.

- Ha-ha. Már megyünk is - ezzel a mondattal egyedül hagytak a szobámban. Mivel május van, nem húzhattam farmert, mert megsültem volna, tehát felkaptam egy szoknyát, meg egy blúz féleséget, a hajam szokás szerint copfba kötöttem, és már indultam is kinyitni az ajtót.

- Kész vagyok! - mondtam vigyorogva - De először szeretnék reggelizni.

- Most? De 2 óra múlva ebéd! - mondta Mello. Mintha ő nem egész nap enne... mondjuk csokit, de akkor is.

- Nem baj, én éhes vagyok. Jöttök velem?

- Persze - mondták, majd elindultunk az ebédlőbe. Mikor odaértünk a fiúk szokásuk szerint a leg elhagyatottabb sarkot választották ki, habár most nem volt nehéz mert ilyenkor nem igazán tartózkodnak az emberek az ebédlőben, mert a reggelinek már vége, az ebéd meg még nem kezdődött el. Szerencsére a konyhás néni szeretett engem így adott még egy kis müzlit. Leültem a fiúkhoz és megeszegettem a reggelimet, miközben ők mindenféléről beszélgettek, és nem bírtam ki, hogy ne nevessek rajtuk. Majd mikor befejeztem a reggelit visszavittem a tálcám, és vettem magamnak egy csokit. Ugyanis mióta Mello adott a csokijából, egy nap egyet mindig megeszek. Persze ez annyira nem vészes mint amit ő művel, egy nap 5-6 táblát... Na de mindegy is. ezután visszasétáltunk a szobámba, ahol a fiúk segítettek kiválogatni az óráimat. Elég komoly órák ezek egy 12 vagyis 11 éves gyereknek nem? Nem számít, úgysem azokból válogattam, hanem az alap tantárgyakból, mint a matek, nyelvtan irodalom... rajz... igen, a rajz feltétlenül kellett az órák közé. A legtöbb órámat úgy igazítottam, hogy együtt legyünk Mattel és Melloval, mivel én az elején tuti eltévednék, amúgy meg agyon unnám magam, de így elviselhetőbbek lesznek, reményeim szerint. Aztán ezek mellé még felvettem a biológiát és a kémiát, és még egy párat aminek a lényegét nem igazán értem, de legalább ezt is tudom. Szóval, ezután minden nap jártam minimum egy órára. Volt egy kettő ami egészen érdekesre sikerült, hála a drága barátaimnak. Például hogy kémia órán majdnem sikerült felrobbantaniuk a tanárt kísérletezés közben, vagy matekon próbálták megmagyarázni a tanárnak hogy 5x5 nem 25... Na jó ez csak egy bugyuta példa de majdnem így volt! A rajzom sosem volt unalmas, még úgy se hogy nem volt közös a srácokkal. Minden rajzon egy kedves lány mellett ültem, Mary-nek hívták, imádott rajzolni, és tehetséges is volt, jókat lehetett vele beszélgetni. Viszont május 19-én kezdett furcsa lenni a légkör. Lehet hogy csak én éreztem így, végül is senkinek nem mondtam hogy mikor lesz a szülinapom. Kíváncsi vagyok mit hoz a május 21.-e.