Ma reggel, szokás szerint elaludtam, viszont furcsálltam, hogy senki nem akarta betörni az ajtómat csak azért, hogy felkeltsen. Így hát 9 órakor elindultam reggelizni, egyedül. A folyosókon alig lehetett látni pár embert, és ők páran sem voltak valami beszédesek. Na jó, köszönni köszöntek. Leballagtam a lépcsőn a kedvenc szoknyámban és felsőmben, mivel még ha senki sem tudja, attól ma van a születésnapom, és magamnak igazán kiöltözhetek. Mikor leértem az ebédlő elé, különös érzés fogott el. Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok vele, így beléptem az ajtón, és majdnem szívbajt kaptam, ahogyan mindenki egyszerre kiáltotta:

- Meglepetés!! - Nagyon meg voltam lepődve, úgyhogy a meglepetés bevált. Értetlenül néztem a fiúkra, akiknek önelégült vigyor ült a képükön.

- Honnan tudtátok?

- Hosszú történet - szólt Matt, és legyintett egyet a kezével.

- Ráérek - mondtam követelőzve, mire Mello közbeszólt.

- Nem érsz rá! Ki kell nyitnod az ajándékaidat! - És elém nyújtott egy dobozt - Tessék, ezt Rogertől kapod - elvettem az ajándékot, megráztam egy kicsit, halk huppanást hallottam benne, tehát kinyitottam. A csomag egy könyvet rejtett, méghozzá a kedvenc könyvemet. Roger biztos megleste mit olvasok a könyvtárban.

- Köszönöm, nagyon tetszik! - Majd átöleltem Rogert, és elvettem a következő ajándékot, amit Mello az orrom alá dugott.

- Tessék, ezt Mattől kapod. Felesleges megráznod, csak nyisd ki - Matt arcára néztem aki csak nézett és mosolygott. Szépen kibontottam a csomagolást, és megnéztem mit kaptam. Egy képkeret volt a csomagban, benne egy kép, amin mi hárman voltunk. Nagyon meghatódtam, és elmondhatatlanul örültem neki.

- Köszönöm - mondtam vigyorogva -, ez helyet fog kapni az íróasztalomon - mondtam, majd megfordultam, hogy elvegyem az újabb ajándékot, amit Mello tartott, de meglepetésemre, nem tartott semmit.

- És itt az én ajándékom - majd felemelt egy kis dobozkát, és felém nyújtotta. Elvettem tőle a dobozt, kinyitottam, és kivettem belőle a rózsafüzért - Láttam ahogy sokszor nézted az enyémet, gondoltam örülni fogsz egynek... - Alig bírtam megszólalni. Igaza volt, tényleg szerettem volna egy ilyet, pont olyan mint az övé...

- Köszönöm, tényleg. Nagyon tetszik - majd beleraktam a nyakamba, és bedugtam a pólóm alá, majd megölelgettem a fiúkat - Köszi srácok. Ilyen szép szülinapom még sohasem volt - miután elengedtem őket, a tortához fordultam. Túrótorta. Imádom a túrótortát, már kértem volna kést, hogy felvágjam, de Roger megelőzött.

- Nina, itt lenne még valami a számodra - És egy ajándékra mutatott az asztalon -, ezt L küldte.

- L? Honnan tudta hogy ma van a szülinapom? És egyáltalán miért küldött ajándékot? Nem is ismerem!

- Őszintén szólva fogalmam sincs, de légy szíves nyisd ki ezt is rendben?

- Persze - majd kezembe vettem a kis dobozt, és kicsomagoltam. Egy nagyon szép nyaklánc volt benne - Köszönöm, átadod neki, Roger?

- Természetesen. Nem akarod feltenni?

- Ööö, de... persze - odanyújtottam neki a nyakláncot, ő pedig feltette a nyakamba - Nagyon szép, köszönöm. Most már felvághatom a tortám?

- Igen, tessék itt a kés, csak le ne vágd senki fejét.

- Várjatok!! - kiáltott fel Matt - Nem fújta el a gyertyákat!

- De Matt, nincsenek is gyertyák a tortán - szólt bele Mello. Valamiért rossz kedve van. És én sejtem hogy mi az... Matt előhúzott két számos gyertyát a zsebéből, először az egyest aztán a kettest szúrta bele a tortába, majd meggyújtotta egy öngyújtóval. Honnan szerzett öngyújtót? Te jó ég.

- Most már kész. Fújd el a gyertyákat és kívánj valamit! - Odahajoltam a gyertyákhoz, behunytam a szemem, és elfújtam őket, miközben azt kívántam, hogy mi hárman örökre együtt maradjunk. Ezután a többiek tapsoltak, és mindenki megette a tortáját, amit vágtam neki. A végén vágtam magamnak, és odaültem a többiekhez. Miután vége lett a meglepetés bulimnak, mindenki elment a dolgára, én és a fiúk pedig felmentünk az emeletre. Mindketten bementek a szobájukba, így én is követtem a példájukat. A szobámban, leraktam a képkeretet az íróasztalom közepére, hogy mindig szem előtt legyen, és lefeküdtem az ágyra olvasni. Természetesen a vadonatúj könyvemet. Hason fekve olvastam, mint mindig, így kiesett a pólóm alól Mello ajándéka. Felkeltem és odasétáltam a tükörhöz. Az L-től kapott ezüstlánc szépen lógott a nyakamban, amit körbeölelt a rózsafüzérem. Nem csoda hogy Mello rosszul érezte magát, hiszen az ő ajándéka mellett L nyaklánca csak úgy virított a nyakamban, de nekem fele annyit sem jelentett mint a füzér. Megkerestem a kapcsot a nyakláncon, kinyitottam, és beleraktam a fiókba. Ott jó helyen lesz, biztos nem lesz semmi baja, majd ha kell felveszem. Ezután visszafeküdtem az ágyamra, és addig olvastam, amíg el nem aludtam.