Hat év telt el azóta az este óta, hogy Amerikába költöztem az újdonsült szüleimmel. Ők valójában a keresztszüleim voltam, mégis anyunak és apunak szólítottam őket. Mivel a tavasz végén költöztem ide, abban az évben már nem kezdhettem el az iskolát. A következő tanévre pedig koromhoz, nem a tudásomhoz képest vettek fel. Nehéz volt beilleszkedni az új környezetbe, nem igazán voltam ehhez szokva. Az állami iskolában tanuló gyerekek annyira másak, mint akiket a Wammy’s House-ban ismertem meg. Sokan szófogadatlanok, rendbontók, mindenből viccet csinálnak. Még sokan a lányok is. Nem volt sok barátom, csak egy vagy két lány, akikkel néha szoktam beszélgetni. A jegyeimre egyszer sem érkezett panasz, szín ötös voltam, néha-néha csúszott be egy négyes, amikor kevésbé törődtem valamivel. Lena és Brian nagyon büszkék voltak rám. Azt mondták, anya és apa is büszkék lennének rám. Igazán elkényeztettek, azt akarták, hogy boldog legyek. Sokat foglalkoztak velem, sűrűn voltak családi programjaink. Nem akarták, hogy bármiben hiányt kelljen szenvednem. Eljártunk a parkba hétvégenként, nagyobb alkalmakkor akár a vidámparkba, moziba, vagy csak túrázni valamerre, megnézni híres dolgokat. Középiskolát már magam számára választhattam. Művészeti képzésre jelentkeztem, fel is vettek. Ekkor kezdtem el gitározni tanulni, és születésnapomra kaptam is egy gitárt ajándékba. Ekkor jelentették be, hogy Lena kisbabát vár. Nagyon boldog voltam, örültem a boldogságuknak. Lena kivirult, az egész ház légkörét belengte a hatalmas esemény. Édesek voltak, sokszor gondolkodtam el azon, hogy vajon egyszer leszek-e én is ilyen izgatott és boldog.

A középiskolai ismerkedés kicsit egyszerűbben ment. Itt az emberek nagy részével közös volt az érdeklődési köröm, ezért könnyen megtaláltuk a közös hangot. Itt már nem nevettek rajtam, amiért nem barátkozom, vagy amiért más vagyok, mint a többi lány. Talán azért nem, mert egész csinos lettem. Sokszor jártunk a barátaimmal moziba, koncertekre, vagy ki a parkba hallgatni ahogy az utcán zenélnek. Számomra ez az egyik legelbűvölőbb dolog volt Los Angelesben. Hogy a zene belengte az egész várost. Városszerte fellelhetőek voltak az utcazenészek, a parkokban, az aluljárókban, mindenütt. Vágytam rá, hogy egyszer én is kiülhessek ide, és mások felfigyeljenek rám az utcán, miközben éppen sietnének valahová. Szerettem volna egy olyan erőt, ami megtorpantja az embereket ebben a rohanó világban.

Mivel művészeti iskolába jártam, a rajzaink többször is kiállításra kerültek a város kisebb részein. A legtöbben az enyém is szerepelt. Ezeken az eseményeken nekünk is illett részt venni, meghívhattunk bárkit, akit csak akartunk. Bár meghívhattam volna azokat, akiket igazán szerettem volna… Az iskolai darabban is szerepeltem párszor, de nem éreztem úgy, hogy nekem való lenne. Persze a művészeten kívül a tanulással sem volt semmi gondom. Néha kicsit kezdtem elhinni, amit Roger annak idején mondott, amikor én megkérdeztem, hogy melyik vagyok az intelligens és a tehetséges közül.

A kép, amit a tizenkettedik születésnapomra kaptam Mattől, még mindig az asztalomon pihen. Lena sokszor mondta már, hogy a múltat el kéne engednem, de én nem akarom. Én hiszem, hogy ez a múlt még nem zárult le. A Mellotól kapott rózsafüzért azóta is minden nap hordom. Hat év hosszú idő. Sokszor gondolkodtam azon, hogy vajon a fiúknak eszébe jutok-e még néha, vagy már teljesen elfelejtettek-e. Féltem belegondolni, hogy talán nekik sikerült túllépni ezen, nem úgy, mint nekem. Hat év hosszú idő…

Jelenleg a középiskolás éveimet fejeztem be. Az érettségiken túl vagyok, mindenből szín ötös lettem. A ballagás meghitt családi ünnep volt, csak mi vettünk részt rajta. Brian, Lena, én és a kis Amanda. Bizony, nagynéni lettem. Amanda most négy éves. Azért A-val kezdődik a neve, mert az enyém is. Vele is nagyon sokat játszom, szeretem őt. Nagyon okos és rendes kislány, nagyon szeret rajzolni, és engem is nagyon szeret. Gyakran sétálunk együtt, vagy olvasok neki. Lena örül neki, hogy így kijövünk egymással. Emellett és az iskola mellett rengeteget böngésztem a világhálót a nagyvilág eseményei iránt, hátha hallok valamit L-ről, vagy hasonló érdekes ügyekről. L-ről semmi, de mostanában felrebbennek szóbeszédek egy sorozatgyilkosról, aki úgy tud ölni, hogy nem érintkezik az áldozataival. Hátborzongatóan hangzik.

Minden nap várom, hogy valami hír érkezik Mattről vagy Melloról, de semmi.